Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Der Weg der Physik (A fizika útja)

hasznosak, érdekesek, csupán mindenkor fennáll az a veszély, hogy a szerkesztő, összeállító világnézetei, szempontjai szerint kerül az érdeklődő kezébe az elmúlt korok tudósainak írása. Ezzel pedig — néha akaratlanul — olyan nézeteket, felfogást sugallhat, mely valójában idegen volt az idézett gondolkodótól.

Shmuel Sambursky különösen nehéz helyzetben volt, hiszen a fizikai gondolatok történetének idézeteit kellett összeállítania. Ügy tűnik, ezt a feladatot kielégítően oldotta meg, legalább is az egyébként rövidre szabott szövegrész- letek nem hamisítják meg a bemutatott személy gondolkodását, összesen 87 szerző írásából állította össze művét, háromszáznál több idézetet közölve. A főfejezeteket mindenütt rövid összefoglalás vezeti be, ismertetve a tárgyalt kor fizikáját.

Egészében az összeállítást sikerültnek nevezhetjük, és csak szorgalmazhatjuk, hogy akár ez a könyv, akár más szerző hasonló válogatása mielőbb magyarul is megjelenjék. A könyv beosztása, néhány részletében ugyancsak figyelmet érdemlő, újszerű. Időbeni felosztása kevésbé mesterkélt, mint a hasonló, immár klasszikus munkáké. Felosztása a következő:

1. Antik világ. — Thalész és tanítványai, a Püthagoreusok, Demokritos, majd a későbbiek közül Platon, Aristoteles, Ptolemáiosz, végül a keresztény új-platonikus Philoponos zárja a sort.

2. Középkor. — Ez a rövid fejezet részben néhány mohamedán szerző — nálunk szó szerinti idézetben ismeretlen — művéből, és a késő skolasztika nagyjainak (pontosabban a skolasztika megdöntőinek) idézetéből áll: utóbbiak közé tartozik Grosseteste, Roger Bacon, Oresme, Cusanus. Ez a fejezet lehetne bővebb is, a magyarországi olvasónak így is sok újat nyújt.

3. Kopernikusztól Pascalig. — Ez az időrendi beosztás újdonság, de indokolt. A hihetetlenül bőséges anyagból szerencsés módon válogatta az összeállító a valóban jellemző sorokat. A nálunk is jól ismert Kopernikusz, Galilei, Kepler, Francis Bacon szövegek mellett örömmel látjuk itt Fermat és Pascal nevét.

4. A Royal Society csoportjától Laplaceig. — A fizika és analitika elméleti megalapozóinak munkáját ma már kevesen olvassák eredetiben. Nyilvánvalóan innen ered egy sereg félreértés (pl. Gazda Istvánnak a Römer fény- sebesség mérésére vonatkozó durva baklövése). így még a rövid idézetek is hasznosak. Megtaláljuk itt Hooke, Römer, Boyle gondolatait, de természetesen Newton és a Bernoulliak munkásságát is.

5. Daltontól Machig. — Meglepő, de időben közeledve korunkhoz, a fizikusok munkássága egyre felületesebben ismert. A XIX. sz. klasszikusainak szövegválogatása ezért is igen hasznos. A fejezet az alkímiától megszabaduló vegytan útörőivel kezdődik (Lavoisier, Dalton, Prout, Davy), majd a „klasszikus fizika” nagyjaival folytatódik és a kémia és fizika egyesülésével zárul, Men- gyelejev munkájában.

6. Plancktól Pauliig. — Ez a korszak már ismét jól ismert, ám itt is lehet újat nyújtani. Ezt bizonyítja ez a fejezet is.

Lehet, hogy hasonló művet még szerencsésebben is sikerül összeállítani. Mindenesetre ebben a formájában is örömmel látnánk magyar nyelven.

, Vajda Pál

266