Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KRÓNIKA - Vajda Pál: Bendefy László (1904-1977)
A szkopjei, és általánosságban a balkáni földrengésekkel kapcsolatban a Kárpát—balkáni mély szerkezeti kérdésekre is kitért. (A Magyar medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és kelet-alpi vonatkozása. — Földrajzi Értesítő, 1965. 4.) A kéregszerkezet és kéregmozgás kérdése azonban vízrajzi problémákat is felvetett, és e téren Bendefy László tanulmányait joggal nevezhetjük úttörő jelentőségűnek. Módszerei új lehetőségeket nyitnak a folyószabályzás terén. Egyik összefoglaló munkája e tárgykörből még 1958-ban készült, de csak 1971-ben látott napvilágot, ,,Kéregszerkezet és Hidrográfia” címen (Hidrológiai Közlöny, 1971.), emellett egy sorozat részlettanulmánya újabb adalékot szolgáltatott e tárgyhoz. Szinte „mellékterméknek” látszik, ám valójában sokfelé ágazó figyelmét bizonyítja a kéregmozgások, földrengések és a bányaomlások, katasztrófák közti kapcsolatok kinyomozása. (Bányabeli kőzetomlások és földrengések kapcsolata. — Bányászati Lapok, 1967. 1. sz.) A helyi jellegű kéregdeformációk kutatásának kérdése átvezet a már említett, nagyszerkezeti vizsgálatokhoz. Utolsó nagyobb munkálatai közé tartozik a Föld tömegeloszlása és geoondulációk helyzete, térbeli elrendeződése, körében végzett adatfeldolgozás. Bendefy László másik nagy munkaterülete a tudománytörténet, azon belül pedig a geodézia és kartográfia hazai történetére esik. Ilyen irányú adatgyűjtését és közlését az 1930-as években kezdte meg és utolsó nagy műve — Mikoviny Sámuelről — nem sokkal halála előtt látott napvilágot. Egyik legnagyobb érdeme, hogy felhívta a figyelmet az Országos Levéltárban, szinte teljesen elfeledetten heverő hatalmas térképanyagra. Másfél évtizedes búvárkodással közel 28 000 kéziratos térképet és 6200 műemléki tervet gyűjtött össze. Ezek katalógusának összeállításával és kiadásával kívánta megkoronázni fáradságos munkáját. Sajnos csak a sorozat első kötetének megjelenését érhette meg. Közben a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére rendezte Fuchs Károlynak Pozsonyból származó, mintegy tizenkétezer ívet kitevő hagyatékát. Fallenbüchl Zoltánnal együtt rendezte és feldolgozta a MTA kéziratos térképgyűjteményét is. Történeti munkájának egyik legjelentősebb eredménye a szerkesztésében — és jórészt általa gyűjtött adatokból — összeállított „Magyar geodéziai irodalom bibliográfiája” c. mű két kötete. (Budapest, 1964 és 1974.) Ezt a hézagpótló művet a I.U.G.G. Bibliográfiai bizottsága a nemzeti bibliográfiák között az első helyre sorolta. Egy másik nagy műve „A Magyar Állami Földmérés története 1890—1920” címen az Akadémia pályadíját nyerte el. A jelenkori szintváltozások és a régi adatok együttes értékelése .nyomán dolgozta ki a Balaton szintváltozásának kérdését tárgyaló értekezéseit. Igen figyelemre méltó, hogy e munkái az emberi és a természeti hatásokra egyaránt kitérnek, tisztázzák a régi térképek — gyakran elentmondásosnak látszó — jelzéseit. Kutatómunkája kiterjedt a növényfenológia és a barlangtan területére is. Többek közt leírta Sartory József Baradla-barlang térképét, 1974-től, amely egyúttal a világ egyik első szabatos barlangtérképe. Utolsó éveit Mikoviny Sámuel térképeinek kinyomozására szentelte. Igen jól lemérhető e téren elért eredménye, ha figyelembe vesszük, hogy 1972-ben 39 darab Mikoviny-térkép volt ismeretes, míg 1975-ben Bendefy 120 térképről adhatott számot. Nagy összefoglaló tanulmányait kiegészíti egy sorozat megemlékezés és nekrológ, amelyek mindegyike forrásértékű tanulmánynak számítható. 253