Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KRÓNIKA - Vámos Éva: Nemzetközi Kézművesipartörténeti Szimpózium

Az idei konferencián tíz ország történészei ismerték meg egymás kutatási eredményeit. Eltért jellegében ez az összejövetel az eddigiektől abban is, hogy az előadások és viták immár nem a közös adatgyűjtés megszervezéséről szóltak, hanem értékelték, feldolgozták a már elkészült kataszter anyagát.

Három nap alatt a konferencia 87 résztvevője 42 előadást ill. előadás méretű hozzászólást hallgathatott meg az alábbi témakörökben:

1. A kézműves legény vándorlások útvonala

2. A céhek tárgyi emlékei mint történelmi forrásanyag és ezek nemzetközi összefüggései

3. A közép-keleteurópai kézművesipar XVII—XIX. sz.-i fejlődése és az ipar- fejlődés átmenete manufaktúrákba ill. tőkés vállalkozásba

4. Vegyes témák

A legényvándorlások témakörét Domonkos Ottó bővebb összefoglaló vitaindítója vezette be, melyet térképek és a soproni múzeum anyagából vett példák illusztrálták.

Több előadás magyar vándorlegények jelenlétéről számolt be Európa fontosabb ipari központjaiban. Hallottunk pl. munkájukról Frankfurt am Mainban, Bécsben, elsősorban az asztalos céh anyaga alapján, magyar vonatkozásokról svájci legényfelszabadító levelekben. Két előadás alsó-ausztriai céhek szokásairól, legényeik vándorlási útvonaláról számolt be. Hallottunk ezen utazások szerepéről a kézművesipari módszerek elterjedésében, fazekas legények szokásostanuló helyeiről. A történészi kutatásokat összegző előadásokat hangulatosan egészítette ki egy személyes jellegű beszámoló a két világháború között megtett vándorlásról.

A céhek tárgyi emlékeit feldolgozó előadásokat Nagybákai Péter bevezetője nyitotta meg. A témakör előadásait lényegesen érdekesebbé tette, hogy ezúttal lehetőség nyílt vetített képekkel illusztrálni ezeket. Láttunk nürnbergi, tallini, debreceni, lengyel céhemlékeket, hallottunk a posztóbélyegzés keletkezéséről.

A XVIII—XIX. sz.-i céheket és fejlettebb iparszervezeteket bemutató előadások bevezetéséül Dóka Klára foglalta össze a magyarországi fejlődés jellegzetességeit. Hallottunk előadást a XIX, sz.-i magyarországi iparfejlődés jogi keretét adó 1859. évi Iparrendtartásról, egyes tájegységek, így pl. a zalai mezővárosok, a Paks és Mohács közötti Duna-szakasz korabeli iparáról, a székes- fehérvári bőripar fejlődéséről; jugoszláviai előadó foglalta össze a magyar- országi kötő-hurkoló ipar XVIII. sz.-i történetét. Számos előadás foglalkozott a céhes kereteken kívüli iparral. Ilyen volt például a XVIII. sz.-i pilisi és Buda környéki falusi iparról szóló beszámoló, az asztalosból bútorgyárossá váló Vogel Sebestyén útját végig kísérő értékelés, a szolnoki ácsipar történetét a céhes fejlődéstől a fűrészüzemig ismertető előadás. Külföldi előadók bemutatták a kései feudalizmus korának csehországi kézművesipari fejlődését, az ipar kibontakozását a kelet-elbai nagybirtokrendszer különleges adottságai között. A XIX. sz.-i Bécs kézművesiparát családtörténeti szempontból értékelte az előadó.

A vegyes témájú referátumok közül kettő Zágráb iparfejlődésével és annak magyarországi kapcsolataival ismertetett meg. Részletes elemzés hasonlította össze a Magyar Királyság céhekkel kapcsolatos rendelkezéseit a környező államok hasonló szabályzataival, hallottunk előadást az újlatin mesterségnevek- ről, céhszabályzatok forrásértékéről ideológiai kutatásokban.

Harmadik nap délután a további közös munka és a nemzetközi együtt249