Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Gazda István, ifj. - G. Szilágyi Imre: Egy fejezet az ókor technikájából. Ktészibiosz, Philón, Hérón
nyiség mintegy kiemeli az edénybe lógó csőből, a kívül levőnél kisebb súlyú folyadékot. A szivornyát tehát nem a külső levegő nyomása működteti, így az nem is tartozott a későbbi pneumatika vizsgálati körébe. A 4. ábrán ennek mindjárt egy összetettebb változatát mutatjuk be. Itt a szívócsőből egyenletesen folyik ki a víz, amely úgy érhető el, hogy a csőnek mindig ugyanolyan hosszúságú része nyúlik bele a folyadékba (ekkor ugyanis a cső két részében levő vízoszlopok aránya állandó marad). Ezt Hérón egy mozgatható csővel és egy, a víz felszínén úszó, s a benyúló cső végéhez rögzített tárggyal érte el. A mérlegelven alapul a szenteltvíz-automata (5. ábra), ahol ha az R tányérra érme esett, akkor a mérleg kibillent egyensúlyi helyzetéből s így az elzáró szelep kinyílt, a tartályból pedig kis mennyiségű víz távozott. Amint az érme a tányérról leesett, az egyensúlyi helyzet visszaállt. A szívócsövek valóban pneumatikus alkalmazását látjuk az áldozati tűz meggyújtása után automatikusan kinyíló templomajtók esetében. A 6. ábrán ennek vázlata látható. Az F tartályban levegő van, az alatta levő edényben pedig folyadék (Ezt a P nyíláson keresztül félig megtöltik, majd a nyílást lezárják.) Ha a felső tartályban levő levegő felmelegszik s így kitágul, akkor az alsó gömbben levő levegő nyomása is megnő s így a folyadék a V alakú csövön keresztül a felfüggesztett edénybe kezd átfolyni. Ekkor az áttételek segítségével a két ajtó kinyílik. Ha a tűz elég, s a levegő lehűl, akkor a lecsökkent gáznyomás miatt a folyamat visszafelé játszódik le. A felfüggesztett edény felfelé mozgását a csiga szabályozza. Befejezésül a Hérón-labdáról és az aelopilról szólunk. Az előbbi egy ma is használt, jól ismert kémiai laboratóriumi eszköz, s lényegében a szódás- palack őse. A másik, az aelopil (7. ábra), mely a következőképpen működik: Ha az alul levő edényben vizet melegítünk, akkor gőz keletkezik, mely a csöveken a felső — s két ponton rögzített — gömbbe jut, majd onnan a H és K, egymással ellentétes irányú, szűk nyílásokon távozva a gömböt forgásba hozza. Itt egyrészt a hatás-ellenhatás elvét kell figyelembe vennünk, másrészt azt, hogy bár a gömbre ható erők eredője zérus, a forgatónyomatékoké viszont nem, ugyanis erőpár jött létre. Az erőpár okozza végül is a gömb forgását. E szerkezetet a turbina ősének is szokták nevezni. Sajnos ennek gyakorlati továbbfejlesztése még jó ideig váratott magára. Az ókori technika illetve haditechnika korántsem mondható teljes egészében feltártnak, nem annyira a forrásközlések hiánya, mint inkább az elméleti megközelítések ellentmondásossága miatt. Drachmann munkái mellett ugyanis az elmúlt években csak egy-két új tanulmány született7, s a teljes rendszerezés is még várat magára. E szerény tanulmány főként arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az ókori technika történetének még e legjobban ismert korszaka sem kellőképpen feltárt. 188
