Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Gazda István, ifj. - G. Szilágyi Imre: Egy fejezet az ókor technikájából. Ktészibiosz, Philón, Hérón

Philón

Bizánci származású tudós. Kilenc könyvből álló művének egy része ránkmaradt, s a többit is ismerjük tartalmi kivonatokból, így munkásságáról pontosabb képet alkothatunk, mint Ktészibiosz esetében.

Az első három — sajnos elveszett — könyv a következő problémákat tárgyalta: emelők elmélete és gyakorlata, kikötőberendezések építése. Görögül maradt fenn a negyedik könyv, mely hajítógépek szerkesztését s arányait írja le s négy fajtájukat említi: ékkel feszített, rugalmas bronzlappal feszített, sorozatlövő és sűrített levegővel feszített.

Az ötödik könyv a Pneumatika — ez arab és latin nyelvű forrásból ismeretes — egyik részében találjuk a hajlított, zárt és egyenes szívócső leírását s alkalmazását állandó folyadékszintű edények esetében. A szívócsövek másik csoportját a hangot adó mű-madarak leírása képezi. Itt mutatja be azt a kancsót is, amelyből többféle folyadék önthető ki tetszés szerinti sorrendben vagy keveréssel; a minden irányba fordítható, soklyukú, kiömlésmentes tinta- tartót és így tovább. Több vízemelő szerkezetet is ismertet.

A 2. ábrán egy állandó folyadékszintű edény látható, mely részben a közlekedőedények, részben a pipetta elvén alapul. Az (y) edénynek, az edény szájáig történő telítődését az biztosítja, hogy ha bármilyen kis mennyiséget is vesznek ki belőle, az >/ cső ezt a felső edénynek „jelzi”, vagyis összeköttetést létesít a külső térrel.

Mivel az állványon levő tartály magasabban van, abból megindul a folyadékáramlás, s ez mindaddig tart, amíg az cső újra el nem zárja a tartály felső részét a külvilágtól. A pipetta-elv ma már mindennapos tapasztalat: látható ez boroshordók vagy konzerves dobozok esetében.

2. ábra

183