Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Gazda István, ifj. - G. Szilágyi Imre: Egy fejezet az ókor technikájából. Ktészibiosz, Philón, Hérón

IFJ. GAZDA ISTVÁN*—G. SZILÁGYI IMRE:

EGY FEJEZET AZ ÓKOR TECHNIKÁJÁBÓL (Ktészibiosz, Philón, Hérón)

A hazai szakirodalomban eddig a címben jelzett három tudósról, s főleg munkásságukról nagyobb tanulmány nem jelent meg. Az átfogó tudomány- és technikatörténeti kézikönyvekben található ugyan róluk rövid összefoglaló1, de mindezek tudományos rendszerezésére a szerzők a kötetek szabott terjedelménél fogva nem vállalkozhattak. A témakört részleteiben is tárgyaló külföldi monográfiák közt úttörő jelentőséggel bírt Woodcroft fordítása-, aki angol nyelven adta közre Hérón Pneumatikáját 1851-ben s az némrégiben (1971) újra megjelent. Sok részletkérdést tisztázott a Pauli—Wissowa kézikönyvsorozat több, e témakörrel foglalkozó címszava, s Dielsnek,:! Schmidtnek'1 s másoknak a századelőn megjelent kritikai jegyzetekkel kísért szövegkiadása. Sarton természetesen felvette bibliográfiájába mindezeket a forrásokat, akárcsak Singer technikatörténete, de az egész problémakört új alapra csak Drachmann5 helyezte, aki nagyszámú, főként a Centaurusban megjelent tanulmányával s összefoglaló műveivel korunk legelismertebb Ktészibiosz—Philón—Hérón szakértője lett.

Az alábbiakban főként az említett források és tanulmányok ismeretében tekintjük át az ókori technika e korszakát, különös tekintettel a pneumatikus szerkezetekre. Ezek közül is inkább azokat mutatjuk be, amelyekről elképzelhető, hogy működtek, illetve működnének ma is.

A hellenizmus fizikája

A Nagy Sándor hódításai nyomán létrejött hellenisztikus birodalmak lehetőséget nyújtottak az addig szétszórt területeken folytatott elméleti és gyakorlati kutatások egységesítésére. Ehhez nagy segítséget nyújtott a kor legfőbb tudományos központja, az alexandriai Muszeion. A könyvtárral és kutatóműhelyekkel ellátott tudományos centrum, bár rövid ideig „virágzott’ (könyvtára ugyan i. sz. 640-ig fennmaradt), sok jeles tudósnak és technikusnak nyújtott lehetőséget tudományos munkára. A Muszeiont az I. és II. Ptolemaiosz idejében hozták létre, s szervezésében fontos szerepet vállalt Démétriosz Phaleron. Az intézmény jelesebb tagjai a következők voltak: Zénodotosz, Kallimakhosz, Apollóniosz, Eratoszthenész, Arisztarkhosz, Euklidész. A három bemutatandó

* BME Tudománytörténeti Kutatócsoport, 1521 Budapest

181