Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Bartha Lajos, ifj.: Braun Károly spektroheliográf tervei. Adatok egy fontos napészlelő műszer elvének történetéhez
a ph fotolemezre képezi le a spektrumot. A teljes színkép azonban nem juthat a fényérzékeny lemezre, mivel az S2 rés-rendszer csak egy meghatározott hullámhosszúságú sugárzás tartományt enged tovább. A második rés a spektrum tetszés szerinti helyére állítható, így a Nap bárme>y színben megörökíthető. (2, 3) Az sx és s2 rések azonban egyszerre csak a napkorong egy keskeny sávjának egyszín leképezését teszik lehetővé. Ezért az sx rést folyamatosan el kell mozgatni a B napkép előtt, és ezzel párhuzamosan, tökéletes szinkronban kell mozognia a fényképlemez előtt az s2 résnek is. Ezzel a módszerrel a Nap tökéletesen monokromatikusán, egyetlen sugárzás hullámhosszán örökíthető meg. E módszerrel állíthatók elő a Nap hidrogénben, héliumban, kalciumban stb. elemek hullámhosszán felvett képei, amelyeken kiválóan előtűnnek a nap- kitörések, kalcium fáklyák, a pehelyszerű flokkuluszok, a protuberanciák és más jelenségek. A jelenleg használatos műszernél nem a résrendszert mozgatják a napkép előtt, hanem a Nap képét rezegteti egy forgó prizmarendszer a szilárdan rögzített műszerben. (Az ún. Anderson-prizmával.) Ezzel elérhető, hogy a Nap képe szemmel is észlelhető. A vizuálisan működő berendezést nevezzük spektro- helioszkópnak. E módszer előnye, hogy a folyamatos vizuális megfigyelés révén a váratlanul feltűnő, gyors lefolyású napkitörések időpontjai pontosan feljegyezhetek és azonnal jelezhetők. A folyamatos filmfelvételek tetemes költséggel járnak, amellett az egyes jelenségek feltűnése csak utólag állapítható meg, ezért ilyen eljárással csupán néhány nagy obszervatórium dolgozik (de itt is végeznek vizuális észlelést). A szakirodalom méltán emeli ki George E. Hale munkásságának jelentőségét*. Sajnálatos azonban, hogy sohasem említik Braun Károlynak, a kalocsai Haynald Obszervatórium német származású igazgatójának terveit, aki a spektro- heliográf gondolatát másfél évtizeddel Hale előtt felvetette. Ez annál is meglepőbb, mivel a műszer alapgondolatának leírása nemzetközi tekintélyű, német nyelvű szaklapokban is megjelent, 1872-ben. Braun Károly és a kalocsai csillagvizsgáló A kalocsai obszervatóriumot Haynald Lajos érsek alapította, 1878-ban. Mivel az akkori ,,Stephaneum” — jelenlegi I. István gimnázium — letején felállított kis csillagdát eleinte csak az iskolai oktatás céljaira szánta, már az akkori viszonyok közt is szerénynek számító műszerekkel szerelte fel. (Nagyobb műszereket egyébként sem lehetett volna az iskola tetőzetén felállítani, de az előirányzott költségeket is jelentősen túlhaladták volna.) A „Haynald Obszervatórium” főműszere egy 19 cm nyílású, 222 cm gyújtótávolságú lencsés távcső volt, amelynek optikáit a müncheni S. Merz, mechanikáját Angliában a J. Browning cég készítette. (Jelenleg az MTA szabadsághegyi csillagvizsgálójában.) Ezen kívül egy 10 cm-es nyílású távcső, egy időmeghatározásra szolgáló * George Ellery Hale amerikai csillagász, kiváló napkutató, műszertervező és adminisztratív szervező volt. Az általa szerkesztett napspektrográfokkal felfedezte a napfoltok örvénylő mozgását, majd azok mágneses terét is (1908). A chicagói Keen- wood Obszervatórium alapítója, majd a chicagói egyetem tanára és a Yerkes Csillag- vizsgáló igazgatója, végül a Mount Wilson Obszervatórium szervezője és igazgatója. (Itt működött sokáig a világ legnagyobb távcsöve.) Élete végén megkezdte a Mount Pa- lomar óriás intézmény szervezését is. 121
