Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Vámos Éva - Szabadváry Ferenc: Egy kohászati eljárás orvosi véleményezése a XVIII. században

VÁMOS ÉVA ÉS SZABADVÁRY FERENC*

EGY KOHÁSZATI ELJÁRÁS ORVOSI VÉLEMÉNYEZÉSE A XVIII. SZÁZADBAN

Az 1786-ban a Selmec melletti Szkleno (Glashütte) községben először kipróbált, um európai amalgamáló eljárás szélesebb körű bevezetése ellen érvként a higanymérgezés lehetősége is felmerült. Ezért az eljárás alkalmazásának hívei felkérték a neves Hoffinger János György selmeci bányakamarai főorvost, adjon munkaegészségügyi véleményt az eljárásról. (1)

Hoffinger János György (Nagyszeben, 1756 — Bécs, 1792) hazai bányaegészségügyünk egyik jeles korai képviselője volt. Tanulmányait Bécsben végezte, majd rövidebb ideig Zalatnán és Oroviczán dolgozott. 1784-ben került Selmecre. Élete összesen 36 és orvosi praxisa 12 éve alatt több jeles tanulmányt írt. Legismertebb 1791-ben megjelent gyűjteményes kötete (2).

Az amalgamálásról írt rövid munkáját azzal a kijelentéssel kezdi, hogy minden ipari munka az egészségre káros kell, hogy legyen. Ezután sorra elemzi az eljárás fázisait. (Ezek ekkoriban a következők voltak: az ércet, miután konyhasóval pörkölték, megőrölték, megszitálták, rézüstökben higannyal, vízzel és konyhasóval melegítették. Utána az amalgámból desztillációval kapták meg az aranyat vagy ezüstöt). Hoffinger megjegyzi, hogy az érc összezúzását előnyösebb lenne nedvesen, mint szárazon végezni. A pörkölést és szitálást teljesen ártalmatlannak ítélte. Nem észlelt semmi veszélyest akkor sem, amikor az ércet higannyal és vízzel 24 óra hosszat melegítették, mert a massza nem érte el azt a hőmérsékletet,amelyen a víz felforrna, sőt annyira sem melegedjen fel, hogy a higany elkezdjen párologni. Ezt saját mérésein kívül azzal is bizonyítottnak látta, hogy az eljárás során igen kevés higany ment veszendőbe. A következő munkafolyamatban a masszából a felesleges higanyt zsákokban kipréselték és az üstöket kimosták. A masszagömböket egymás fölé helyezték tálcákra és izzították, míg a higany el nem távozott. Hoffinger ekkor még ezeket a folyamatokat is úgy értékelte, mint amelyekben az emberi kéz igen rövid ideig érintkezik higannyal, és így nem jelentenek veszélyt. így az amalgámozást kevésbé tartotta károsnak az egészségre, mint a korábbi, ólmot felhasználó, ún. csurgató eljárást. Ez utóbbinál több, nagyon meleg munkahely is előfordult (3).

Ennek ellenére az amalgámos eljárás ellen még évekig kifogásokat emeltek az udvari kamara szakértői. Selmecen négy higanymérgezési eset is előfordult, ezért Hoffinger 1790-ben ismét írt egy tanulmányt az eljárás és saját korábba álláspontja védelmében (4).

* Országos Műszaki Múzeum, 1502 Budapest, Pf. 311.

113