Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Veres I.: Felületi elektromos töltések elektronmikroszkópos mérésének története

mikroszkóp megalkotására. Az ún. kvantitatív elektronmikroszkópia az 50-es évek végén fejlődött ki elsősorban Bahr és Zeitler munkája alapján és célja a lehető legtöbb adat nyerése a morfológiai megismeréseken túlmenően. A másik oldalon a kolloid fizikai-kémia már klasszikus korszakában tisztázta a felületi töltések kialakulását a dielektromos állandók, ül. a szelektív ion-adszorpció alapján. így, mint elektrokinetikai ún. Z potenciált határozták meg a szilárd anyag felületén folyadékkal szemben kialakuló elektromos felületi töltést. A közvetlenül a felületen kialakuló töltésviszonyok az adszorbeált ionokból kialakult Helmholtz-féle kettős rétegen át tükröződnek a folyadékfázis felé. Ugyancsak a kolloidika klasszikus korszakában már Freundlich felhasznált különböző töltésű szólókat töltéseik közömbösítésére és ezen keresztül koaguláltatásukra. Mégis csak 1954-ben került sor anorganikus kolloid vanádium-pentoxid fibrillumok felületi töltésének meghatározására Moszkvában, a Tudományos Akadémia Fizikai-Kémiai Intézetében, Lukjanovich és munkatársainak munkája alapján. A 60-as években került sor biológiai objektumok vizsgálatára. Megjegyezzük, hogy itt a membránokon az ún. sejtburkot alkotó savanyú mucosubstánsok, vagyis a polyszacharidok és közöttük elsősorban a hozzájuk kapcsolódó neuraminsav diszszociált terminális karboxyl csoportjai felelősek a negatív töltés kialakulásáért. Spermium modelleken 1966-ban jelentettük be általánosított biológiai felhasználását, majd a 70-es években fejlesztettük a módszert félkvantitatívvá a coulombikus erők felületi eloszlásának mérésére, egy általunk bevezetett új tudományág, az ultramikrobiofizika részeként. Jelenleg a módszer további javításán dolgozunk. Ezek szerint annak érzékenységét finomabb eloszlású kolloid-szói részecskék használatával fokozni lehet. Legutóbb párizsi egyetemeken tartott előadásaim vitái alkalmából olyan tanácsokat is kaptam, hogy nemcsak a töltéseloszlás terén, hanem a sejtburok vastagságának közvetett mérése terén is lehetőséget nyújthat a módszer kvantitatív megállapításokra biológiai objektumoknál. A biológiában különben egy sor izgalmas és aktuális kérdést lehet ezúton tanulmányozni, de a fizika és kémia számos határfelületi problémájának vizsgálatában is ígéretesnek látszik. így például a módszer segítségével sikerült először láthatóvá tennünk a töltések kialakulását majd megszűnését keletkező és öregedő kolloid rendszerek tanulmányozása során.