Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Petrik O.: Mérték és méretarány a műszaki modellezésben

PETRIK OTTÓ* MÉRTÉK ÉS MÉRETARÁNY A MŰSZAKI MODELLEZÉSBEN Űgy gondolom, hogy a cím hallatán azonnal felmerül a kérdés: hogyan függ össze a mérték és mérés témájával a műszaki modellezés. Világos lesz azonban a kapcsolat, ha tisztázzuk a modell fogalmát. Legáltalánosabban így fejezhetjük ki: ,,A model is the representation in concrete form of somé object, phenomenon or concept; it is calculated to reflect (reproduce) the originál in accordance with its purposes." [8]. Ez lényegében azt jelenti, hogy a valóság és a modell közötti kapcsolatot bizonyos meghatározott — de nem feltétlenül azonos! — fizikai mennyiségek közötti egyértelmű megfelelés reprezentálja; ezeket kell tehát a modell megalkotása, illetve használata során egymással összehasonlítanunk, összemérnünk. Jelen alkalommal azonban nem az általános összefüggésekkel, hanem csupán egy egészen mellékesnek tekinthető részletkérdéssel óhajtok foglalkozni: a mértékrendszerek befolyásával a modellek méretarányának megválasztására. Ez a téma inkább művelődés- és technikatörténeti szempontból tarthat számot érdeklődésre. Röviden a műszaki modellekről A tudományos-technikai célú modelleket sokféle szempontból osztályozhatjuk [7, 8]. Egy általában szokásos sémát mutatunk be az 1. ábrán. Jelenleg bennünket az anyagi modellek kategóriája érdekel, s ezen belül is az itt külön kiemelt geometriai modelleké [12]. Ezzel kapcsolatban meg kell azonban feltétlenül jegyeznem, hogy ha a geometriai modellek ilyen elkülönítésének bizonyos jogosultságát el is kell ismernünk (viszonylag nagy számuk, szemléltető és didaktikai jelentőségük folytán), rendszertani szempontból nem értek vele egyet. Ugyanis a fizikai modelleket — nézetem szerint — a fizikai hasonlóság esetei szerint kell osztályozni, aminek alapja a domináló fizikai alapmennyiség lehet. Áttekinthető, világos példát mutat be erre a 2. ábra [6]. Itt például a mechanikai hasonlóságot aszerint bontottuk fel, ahogyan fokozatosan jelenik meg a mechanika három alapmennyisége, a hosszúság (L), az idő (T) és a tömeg (M), s így az egyszerűtől a bonyolult felé haladva, logikus, egységes rendszerben különböztetjük meg az egyes hasonlóságokat. Ennek természetes következménye, hogy a geometriai hasonlóság, amely csupán egyetlen fizikai mennyiség, mégpedig a megfelelő hosszúságok hasonlóságát kívánja meg, a mechanikai — illetve fizikai — hasonlóság legegyszerűbb esetét fogja reprezentálni. * Közlekedési Múzeum, Budapest.