Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Oszetzky G.: Néhány adalék az elektromechanikus műszerek fejlődéséhez

neses csillapítás alkalmazására. A mesterséges csillapítás bevezetése jelentős tény a műszertechnikában; a mutató mért értékre való beállását éppen a kielégítő csillapítás által tudjuk az optimális legrövidebb időre szabni. Az olyan lengőrész, melynek visszatérítőnyomatékát rugóval képezzük, egy lengőképes rendszert alkot. A mérés következtében a nyugalmi helyzetéből kimozduló lengőrész rugójában potenciális energia keletkezik, amely a kitérítő nyomaték megszűntekor nyugalmi helyzetébe juttatja a lengőrészt. A mozgó rendszer inercia nyomatéka következtében túllendül, a rugó potenciális energiája mozgási energiává alakul. Ha a mozgás közben energia nem emésztődne fel, csillapítatlan lengések keletkeznének. A súrlódás, és kisebb mértékben a közegellenállás révén azonban a lengések csillapodnak. Ez a mutató, illetve a lengőrész beállási viszonya. A lengőrész mozgásegyenletét egy másodfokú, állandó együtthatójú homogén differenciálegyenlet írja le, melynek megoldásaként három különböző gyököt kapunk ; egy aperiódusos megoldást, egy aperiódusos határeset megoldást, és egy periódusos megoldást. A műszerek működésének javarésze a periódusos megoldáson alapul, de van műszer, amelyet az aperiódusos határesetre méreteznek. Ennek jelentőségét DU BOIS már 1869-ben felismerte, kidolgozta az erre vonatkozó elméletet, sőt műszert is szerkesztett. (22.) Aperiodikus műszer volt egyébként DEPREZ első galvanométere, és hasonlót WESTON is szerkesztett. (23.) Különleges célú galvanométerek is készültek a múlt század végén, különbözőségük éppen a csillapítás mértékében rejlik. A ballisztikus galvanométer rövid ideig tartó áramimpulzus mérésére szolgált, a flux-mérővel, melyet a francia GRASSOT készített el, feszültségimpulzust mértek, váltakozóáramú mérésekre szolgált a vibrációs galvanométer, amelyet WIEN tervezett és készített 1890-ben, és végül különleges műszer ma is a hurkos oszcillográf, amellyel elsőként lehetett az áram időbeli lefolyását láthatóvá tenni. Ez utóbbi 0. FRÖLICH munkája 1889-ből. (24.) Az állandómágnesű műszerek mellett a múlt század utolsó negyedében kezdett tért hódítani az elektrodinamikus mérőmű. Működésének alapja az, hogy két, áramtól átjárt tekercs mágneses tere egymással dinamikus kapcsolatban van. Ez az elv 1846 óta ismert, amikor WEBER publikálta elméleti eredményeit és egy elektrödinamomótert is készített, amely a fenti hatásokat demonstrálni is képes volt. (25.) A műszer fejlesztésével sokan foglalkoztak. A THOMSON által készített árammérleg mértékügyi jelentősége nagy, ugyanis precíziós kivitele egészen pontos mérést tett lehetővé. 1871-ben O. FRÖLICH továbbfejlesztette az elektrodinamikus műszer elméletét, 1881-ben pedig műszert is készített. Az amerikai TROWBRIDGE 1878-ban, KOHLRAUSCH 1881-ben készített hasonló műszert, BELOTTI 1888-ban tovább fejlesztette ezeket. (26.) Tegyünk itt említést a magyar BLÁTHY OTTÓ-ról is, aki a múlt század végén a még ma is használatos torziós rendszerű, vasmentes elektrodinamikus teljesítménymérőt készítette. (A torziós rendszerű teljesítménymérés nagy előnye, hogy a mérés kezdetekor és befejezésekor az álló-, és lengőrész egymáshoz viszonyított helyzete ugyanaz, így a kitérítő nyomaték kizárólagosan a mérendő mennyiség függvenye.) (27.) Az indukciós mérőmű születése az 1880-as évek végére esik. Egy ismert fizikai jelenség alapján 1888-ban FERRARIS készített elsőként indukciós rendszerű mérőműszert, amelynek megjelenése meglehetősen nagy vihart kavart fel szabadalmi berkekben. (A prioritás kérdése ma sem tisztázott; az orosz NIPKOW szabadalmi