Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Oszetzky G.: Néhány adalék az elektromechanikus műszerek fejlődéséhez

OSZETZKY GÁBOR* NÉHÁNY ADALÉK AZ ELEKTROMECHANIKUS MŰSZEREK FEJLŐDÉSÉHEZ A villamos műszerek fejlődése párhuzamos magával az elektromos kutatások irányával. Már az 1600-as években rendelkezett a világ dolgai után figyelő ember olyan szerkezettel, amely a villamosság, pontosabban a villamos töltések okozta hatásokat, elváltozásokat jelezni volt képes. A villamos jelenségek, a mai fizikakönyvek terminológiájával élve, statikus vagy dinamikus mivoltukban nyilvánulnak meg. Az előbbi a villamos töltések taszító, ill. vonzó hatását, míg az utóbbi a villamos áram okozta mágneses tér változásait vizsgálja. Az elektrostatika a XIX. századig meglehetősen nagy fejlődésen ment keresztül, legalábbis ami a jelenségek megfigyelését illeti. Az eredmények gyakorlati hasznosítása azonban váratott magára. Történelmi távlatból nézve egy kissé úgy tűnik^ mintha a kutatók nem tudtak volna mit kezdeni a statikus villamosság jelenségeivel. A kísérletek javarészt megrekedtek a szalonbemutatók szintjén, túlzott gyakorlati jelentőségük nem volt. '• Az elektrodinamika születése éppen a XIX. század elejére esik. AMPERE szenzációs felfedezése, a kémiai úton történő folyamatos áram előállítás az első, és elengedhetetlen feltótele volt a további fejlődésnek. (CALDANI már 1756-ban, őt követően GALVANI 1780-ban lényeges megfigyeléseket tesznek a galván áramokkal kapcsolatban, végkövetkeztetéseikben azonban nem jutnak el AMPERE eredményeiig.) A vegyi úton nyert villamos energia óriási lehetőség volt a kutatók kezében. AMPERE 1800-ra kelteződő felfedezése megteremtette a lehetőségét annak, hogy 40 év alatt, tehát 1800-tól 1840-ig OERSTED, FARADAY és HENRY, valamint maga AMPERE papírra vessék az elektrodinamika legalapvetőbb törvényeit. A szaknyelv terminológiájával élve mondhatjuk; az elektrodinamika elméletének fejlődése 1840-ig olyan mérvű volt, hogy szükséges és elégséges alapot nyújtott a század közepén meginduló világméretű fejlődéshez. Vizsgálódásunk célja azt kutatni, hogyan hatott ez az általános haladás az elektromechanikus műszerek viszonylatában. Mint ahogy az már elhangzott, a villamosság elméleti része és a műszertechnika kölcsönösen feltételezik egymás fejlődését. Példák sokasága bizonyítja, hogy az áram bizonyos hatásainak megnyilvánulása sok esetben elsőként éppen a műszertechnikában nyert alkalmazást. Másrészt viszont a villamos áram közvetett hatásai teszik lehetővé magát a mérést. * Országos Műszaki Múzeum, Budapest.