Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Jeszenszky F.: Mérés és kvantummechanika

ságot a mikroobjektumok belső, lényegi tulajdonságának tekintjük. Ennek részletezése túlhaladja mind a kvantummechanikai méréselmélet, mindpedig általában a fizika problémakörét. A fizika eljut annak megállapításához, hogy a mikroobjektumok belső meghatározatlansága: tény; ennek értelmezése azonban már csak a filozófiai általánosítás szintjén végezhető el. Ezen a területen az utolsó szó még nincs kimondva; a különböző próbálkozások közül még egyik sem adott megnyugtató és általánosan elfogadott megoldást. A magam részéről arra a megoldásra hajlok, hogy az anyagnak strukturális összefüggésekből kiszakított (vagy csak igen laza struktúrákhoz kötődő) darabkáiban — és az elkülönítve vizsgált mikroobjektumok ilyenek — az anyag önmozgása kaotikus meghatározatlanságban nyilvánul meg; a meghatározottságot éppen a struktúrákba való szerződés adja meg (gondoljunk itt akár élettelen — makrofizikai —, akár élő — biológiai — struktúrákra); a világfolyamat egészének meghatározottsága pedig csak a világ egészének strukturáltságból — a legmagasabb fokú (mondhatjuk: kozmikus) strukturáltságból — érthető meg. Mindezek következtében a mérést nem tekintjük egy olyan folyamatnak, amely mintegy megzavarja a fizikai rendszer állapotát, hanem azt mondjuk, hogy a mérési folyamat a fizikai rendszernek egy bizonyos kölcsönhatásban tanúsított magatartásáról ad felvilágosítást. A kvantummechanikai mérés korábbi interpretációja olyan hamis következtetéseknek adott tápot, miszerint a mérés megakadályozza, hogy valójában megismerjük a mikrofizikai rendszereket. A helyes interpretáció azonban eloszlatta ezeket a félreértéseket, és visszaállította a mérésnek, mint a fizikai megismerés lényeges mozzanatának a tekintélyét.