Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - ifj. Bartha L.: Hell Miksa és a pontos földrajzi helymeghatározás fejlődése a XVIII. században
„Ezzel vettem fel a különböző csillagok magasságát a meridián mindkét oldalán, és ha ez lehetséges volt, akkor egyforma távolságban a tetőponttól' 7 . (Niebuhr, 1772. p. XXIV.) Ebből kitűnik Carsten Niebuhr érdeme: felismerte, hogy a zenittől északra és délre észlelve a légköri refrakció okozta hiba csökken, de nem dolgozta ki az exakt módszert, mert ehhez nem elegendő csak „lehetőleg" egyforma magasságú csillagokat mérni, hanem feltétlenül majdnem azonos delelési magasságú csillagokat kell alkalmazni. Végeredményben az eljárást helyesen „Horrebow— Hell módszernek" kellene nevezni, amint azt már Dieter Herrmann úr egy évtizede tette is. (Herrmann, 1962.) HeZZ Miksa geodéziai és kartográfiai működéséről A fentebb vázlatokból kitűnik, hogy Hell Miksa a földrajzi hosszúság és szélesség mérésének módszereit a XVIII. század második felében ismert és alkalmazott eszközökkel illetve módszerekkel az elérhető legnagyobb pontosságra fokozta. A földrajzi hosszúság mérésében a jupiterholdakkal végzett meghatározások segítségével a korábbi pontosság négy-ötszörösét, a földrajzi szélessége nél tízszeres pontosságot ért el. Az általa javasolt módszereket európaszerte alkalmazták. Különösen értékes az a munka, amelyet ő maga, valamint munkatársai és tanítványai a magyarországi térképfelvételeknél bázisként felhasznált obszervatóriumok meghatározásánál végzett. Nagyszombat, Eger, Buda, Gyulafehérvár és Kolozsvár igen pontos koordináta meghatározása európai viszonylatban is egyedülálló volt, hosszú időn át. Azzal, hogy ezeket a csillagvizsgálókat Bécshez viszonyítva pontosan bemérte és így földrajzi hosszúságokat Párizshoz is viszonyíthatta, a magyar bázispontokat csatlakoztatta az európai hálózathoz. Hell maga is végzett magyarországi helymeghatározásokat. Ezeknél azonban jelentősebb a norvégiai földrajzi mérések sorozata, amelyek nagy mértékben hozzájárultak a Norvég tengerpart pontos felvételéhez. Ezeket maga is közölte (Hell, 1791), de részletesen feldolgozta és felhasználta a dán Thomas Bugge (1740— 1818), aki saját méréseivel és tanítványainak munkájával összehasonlítva elismeréssel nyilatkozik, a két magyarországi csillagász munkásságáról. (Bugge, 1784.) Sajnálatos, hogy Hell kartográfiai tevékenységéből egyedül Vardö szigetének és Norvégia északi partjának szépen kidolgozott térképe jelent meg nyomtatásban. (Hell, 1791.) JEGYZETEK (a) A Vernier-skála a quadrans 90°-os negyedköríve mellé vésett segédosztás.. A segédskála köríve általában 4—6 fokkal nagyobb 90°-nál, de ugyancsak 90 részre van beosztva. Ezért minden 4. vagy 6. skálaosztás esik egybe a főskála osztásával. A leolvasás a két skála egyidejű kiolvasásával történik, a törtrészek kiszámítása hasonló a nóniusz-skáláéhoz. Az eljárást Pierre Vernier (1580—1637) írta le először 1631-ben. A múlt század elején kiment a divatból. (b) HeíZ (Hó'ZZ) Miksa apja Bajor-országból vándorolt (valószínűleg Cseh-földön át) Magyarországra. Hell azonban mindig magyarnak vallotta magát. 1756-ban saját-
