Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Balázsovich B.: A méterrendszer jelentősége az építéstechnikában
T így csupán 1894. január 1-én lépett életbe az új építésügyi szabályzat, amely méterméretekben határozta meg a falak vastagságát, téglaméreteket stb. Ekkor törvényesítették tehát nálunk is a 29x14x6,5 cm-es (nagyméretű) téglaméretet. A kisméretű — méterrendszerhez jobban igazodó — tégla bevezetése azonban továbbra is élénken foglalkoztatta a szakköröket. A törekvés kedvező eldöntését a háborús nehézségek is sürgették. Az átmenetgazdaságügyi miniszter megbízására 1918-ban CZAKÓ Adolf és PECZ Samu műegyetemi tanárok készítettek véleményt és egyértelműen a kisméretű tégla bevezetése mellett foglaltak állást. Majd végre az őszirózsás forradalom után a Magyar Népköztársaság polgári kormányának kereskedelmi minisztere, a haladó szellemű GARAMI Ernő 1918. december 2-án írta alá a 110.322 számú rendelet a kisméretű téglák alkalmazásáról. Külön felhívom a figyelmet a rendkívül megalapozott indoklásra. „Az építkezések gazdaságosabbá tétele, fuvar és anyagmegtakarítások, az építkezések területének jobb kihasználása és a téglaégetésnél elérhető szénmegtakarítás érdekében a minisztertanács hozzájárulásával elrendelem, hogy a Magyarországban ma szokásos falitéglaméretek helyett az összes téglagyártó telepek, a 250 mm hosszú, 120 mm széles és 65 mm vastag méretű falitéglák készítésére térjenek át. Ezzel kapcsolatban elrendelem, hogy az összes megyei és városi, valamint községi építési szabályrendeletben, esetleg szabályozott falméretek akként változtassanak meg, hogy az azokban előírt 1, IV21 2 stb. téglavastagságok megtartása mellett méterméreteik vakolatlanul 12, 25, 38, 51 stb. centiméterben állapítassanak meg. Az új méretű téglák gyártása 1919. március 1-től fogva fali téglák készítésénél minden, más mérték kizárásával kötelező az összes — kézi vagy motorikus erővel dolgozó téglavetőkre és téglagyárakra". A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalmi kormány 1921-ben ismét rendeletet adott ki a téglaméret szabályozásra: „Mint ismeretes az ún. Magyar Népköztársaság kereskedelemügyi minisztere ... rendeletet bocsátott ki... — Ezen rendeletet a kereskedelemügyi m. kir. miniszter hatályon kívül helyezte és a fali téglák méretezésére nézve a következőket rendelte el: Építkezéseknél szabvány-tégla gyanánt a 250x120x65 mm" — (tehát ugyanolyan méretű) —" fali téglákat kell alkalmazni. — Megengedi azonban, hogy indokolt esetekben — építtető kérelmére — az építési engedély kiadására illetékes hatóságok más méretekkel gyártott fali téglák alkalmazását is engedélyezzék". A továbbiakban már a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság foglalkozott a falazótégla szabványosításával, míg a MOSz 109 számú szabvány hatályba nem lépett. Magyarországon a méterrendszerre való áttérés abban az ipartörténeti időszakban történt, amikor a céhek már megszűntek (1872), az építőmesterek túljutottak a teljes iparszabadság csömörén és a nagyarányú építési konjuktúra arra ösztönözte az iparosokat, hogy korszerűen, gyors ütemben végezzék az építési munkákat. Ehhez viszont nagytömegű, iparilag gyártott, méretegységes épí-
