Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Árvay L. A mértékrendszerek fejlődése különös tekintettel a villamos mennyiségekre

ARVAY LÁSZLÓ* A MÉRTÉKRENDSZEREK FEJLŐDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VILLAMOS MENNYISÉGEKRE Sokan a fizika alapfeladatát ebben a mottóban fogalmazzák meg: „mindent mérni, ill. mérni tudni". Részben ennek a hatására jött létre a ma már önállónak tekinthető méréstudomány, amelynek eredményei viszont nagy szerepet játszottak a természettudományok és a technika fejlődésében. A természettudományok fejlődése azt bizonyítja — s ezt főleg a csillagászat és az atomfizika fejlődése igazolja-, hogy valahányszor tökéletesedtek a mérési eredmények, új elméleteket kellett keresni a korábban ismertnek hitt jelenségek magyarázatára. A különféle tudományágakban a jelenségeket matematikai képletekkel írják le. Ezek között vannak általános érvényűek (mértékfüggetlen írásmód) és mennyiségegyenletek (az egyes mennyiségeket csak a képlet felállításánál figyelembe vett mértékegységekben szabad behelyettesíteni). Például a P = Mco (P = teljesítmény, M = forgónyomaték, co= szögsebesség) összefüggés mindig teljesítményt ad, de a vele analóg P = rrgrg képlet 71620 a teljesítményt lóerőben adja, ha a forgatónyomatékot cmkp-ban, a fordulatszámot pedig min-1-ben helyettesítjük be. Látjuk tehát, hogy a gyakorlatban nagy jelentősége van annak, hogy például az egyes tudományágakat hogyan tanítják, az ifjú generáció hogyan jegyzi meg és az sem közömbös a hatékonyság szempontjából, hogy az alkalmazáshoz milyen „átmunkálásra" van szükség. Az talán a legcélszerűbb, ha a jelenségek leírására a mértékfüggetlen írásmódot használjuk és a számszerű értékeket pedig egy mértékrendszer koherens egységeinek a következetes alkalmazásával határozzuk meg. Egy mértékrendszerrel szemben a következő általános követelményeket támaszthatjuk : — legyen alkalmas minden előforduló mennyiség mérőszámának (értékének) a kifejezésére, — a mértékegységei lehetőleg a leggyakrabban előforduló alapmennyiségekkel úgy legyenek meghatározva, hogy a mérőszámok a legtöbb esetben sem túl kicsik, sem túl nagyok ne legyenek. — lehetőleg minél kevesebb egymástól független alapegysége legyen, a többi az úgynevezett származtatott egység. * Országos Mérésügyi Hivatal, Budapest