Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Koroknai Ákos: Czakó Sarolta–Jenei Károly: A Telefongyár története 1876–1976

feltárást végzett, felhasználva a vállalati irattár, a SZOT levéltár, az MSZMP Budapesti Bizottsága iratanyagait. Jenéi Károly nagy hozzáértéssel vázolja fel Neuhold János szerepét a gyengeáramú elektromos iparban, a híradástechnikai iparág és a vállalat létrejöttében. Bemutatja a kezdeti nehézségeket, részletezi a vállalat profilját (távíró-, telefon-, és vasútbiztosító berendezésk gyártása). Mélyrehatóan elemzi a forgótőkehiány miatt fellépő zavarokat, ami végülis az 1876-os alapításnak részvénytársasággá való átalakításához vezet 1891-re. Részletesen foglalkozik a külföldi (belga, majd német) tőke előrenyomulásával a híradástechnikában, a hannoveri Berliner-féle telefongyárral kialakított kooperációval. A szerző nagy teret szentel a vasútbiztosító berendezéseket gyártó cégek kartelljének, melyben a Telefongyár 1909-re 23%-os kvótát szerzett meg. Bemutatja a híradástechnikai iparágban dúló kíméletlen versenyt a piacok birtoklásáért, nyomon kíséri a tőkés nyereségek alakulását. A Telefongyár, mely kezdetben a hannoveri cég budapesti vezérképviseletét látta el, 1911-ben alakult meg 1,5 millió K alaptőkével Telefongyár Rt. név alatt. Az alaptőke 1916-ban 3,5 millió K-ra növekedett, amiben a haditermelés és az így felhalmozódó háborús nyereségek játszottak nagy szerepet. A Telefongyár építette meg 1917-ben az első katonai rádiókat, és a vállalatuknál dolgozó Mihály Dénes először foglalkozott Európában a televíziós kísérletekkel (telehor). Bár az első világháborút követő években az infláció kedvezőtlenül befolyásolta a vállalat fejlődését, az állami megrendelések kimaradását a Telefongyár fokozott exporttevékenységgel pótolta. Jelentős külföldi érdekeltségeket is szerzett. A Telefunken céggel a szabadalmak használatára 1924-ben sikerült megállapodást is kötnie, majd két évvel később megszerezte a világhírű Kunze-Knorr-féle tehervagon fékszabadalmat. A technikai fejlődés bemutatása mellett Jenéi nem feledkezik meg a vállalatot jellemző tőkeérdekeltségi viszonyok bemutatásáról sem, annak a folyamatnak az ábrázolásáról, hogy az amerikai tőke hogyan nyomul be a vállalatba. Sor kerül a Telefongyár rádiógyártási profiljának, hadiüzemi tevékenységének, a német repülőgépgyártási programba való bekapcsolódásának, elemzésére. A szerző sikerrel követi végig a vállalat útját a 10—12 főt foglalkoztató kisüzemtől az 1943-ra több mint 2000 főre felduzzadó híradástechnikai vállalatig. A második világháború utáni újjáépítés, az üzemi bizottság, a 3 éves terv, a két munkáspárt egyesülésének bemutatása a vállalaton belül a monográfiának szintén alapos kutatások alapján megírt részei, csakúgy, mint az előző korszak munkásmozgalmi, szakszervezeti tevékenységének bemutatása. Talán ami kissé hiányolható, hogy a Telefongyár iparági szerepe, jelentősége nem eléggé domborodik ki, mivel az egyes korszakok iparági háttere a korszakbevezetőkben háttérbe szorul. Mind a kötet első, mind második részének azonban rendkívül értékes a fényképanyaga. Czakó Sarolta mélyrehatóan elemzi a vállalat szerepét a 3 éves tervben, bemutatja, hogy milyen intézkedéseket hoztak a termelésszervezés javítása terén. Rámutat arra, hogy már a tervciklus elején a vállalati termelés 1938-as bázisra számítva 150%-ra emelkedett, ami a 3 éves terv végén 304%-ot ért el. A szerző foglalkozik az államosítás körülményeivel, a munkaverseny és újí-