Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: F. Slotta: Industrielle Baudenkmäler in der Bundesrepublik

esztendőtől fogva. Kelt Bétsben, júniusnak 18 dik napján 1790". Ide kapcsolódik az olvasás után két kérdés: 1. Hogyan ért véget a debreceni diákok hasznos és szép munkája? 2. Miért hagyták abba az oktatást is szolgáló szép és nemes feladatot? Tóth Béla idevonatkozólag így ír: „ifjúi kedvteléssel űzték". A 37 oldalon „ ... nagyrészt ez a sokoldalú, szellemi és anyagi támogatás tette lehetővé, hogy a rézmetsző ifjak közül a legkitartóbbak 1812-ig együtt maradhattak s dolgozhattak" lejjebb már ez olvasható: „a történetek sora úgy hozta magával, hogy sok időnkbe, fáradságunkba, és töméntelen költségeinkbe került mesterségünkről le mondani... szét oszlani szükséges" ... Nos hol az igazság? Bármelyik véleményt fogadjuk el, ma már csak azt mondhatjuk, hogy kár volt a rézmetszés iskola-műhelyét oda juttatni, ahová jutott. A nagyszámú illusztráció, választékos bemutatással érzékelteti a togátus rézmetszők munkáját: zsoltár címlaptól „Figuráé geometricae", „Oskolai Oj Átlás" lapjain keresztül „A Templomnak Fundamentumrajza — Debreczen várossá Fekvése" ábrázolásáig. Sajnálom, hogy az olvasók nem gyönyörködhetnek az új atlaszlapok (38, 39. oldal) bemutatásában, miután többszöri kicsinyítésük még nagyítóval történő vizsgálatukat is megnehezíti. Célszerű lett volna egy eredeti méretű kivágatot is bemutatni, miután a metszők fő tevékenysége ez volt és ha az „Új Testamentum" címlapképe 3 változatban két oldali terjedelmű (1 változat nem is debreceni!), Erőss Gábor betűmintái két oldal terjedelműek. Minden bizonnyal Magyarország térképe ívközépi átfutással, esetleg külön mellékletként még értékesebbé tette volna a szép gondozású kiadványt. A felvetett észrevételek ellenére dicséret illeti a Szerzőt a kezdeményezésen túl a szövegi és képi bemutatásért, az egykori debreceni diákok oktatásban vállalt úttörő munkájának elemzéséért. A ma már közkincsének számító nemzeti értékre méltán büszke lehetett a korabeli magyar oktatásügy és büszkék lehetünk mi is. A dokumentumok feltárása és felhasználása egyre jobban tért hódít, új társadalmi és szellemi igény jelentkezik múltunk és jelenünk történelmének feldolgozására, önismeretünk gazdagítására. Mindezek mérlegelésével, köszönet illeti a Szerzőt és a Helikon Kiadót is. Csendes László SLOTTA, RAINER: TECHNISCHE DENKMÄLER IN DER BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND. (Bochum, Bergbau-Museum Bochum, 1975. XV, 648 p. ill.) A leírt reprezentatív jellegű kiadvány kettős alkalomból látott napvilágot, két „rendezvény" is biztosította időszerűségét: elsősorban az 1975-ben szervezett Európai Műemlékvédelmi Év, másodsorban pedig az ugyanez év szeptemberében Bochumban rendezett II. Európai Műszaki-emlékvédelmi Kongresszus. Már önmagában ez a tény is figyelmet érdemel: megérne egy esszét annak a fejlődésnek kultúrtörténeti, sőt általános történetfilozófiai vizsgálata, hogy a tudományos és műszaki haladást szolgáló nemzetközi együttműködés egyre inkább kiterjed a természetes és mesterséges környezet értékeinek felmérésére és védelmére is. (Az 1970-es Európai Természetvédelmi Évet rövid időn belül követte az 1975-ös Műemlékvédelmi Év megszervezése... Mintha a bizonytalan