Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Hazai György: Vámbéry Ármin - Vajda Pál: Károlyi Zs.–Nemes G.: Szolnok és Közép-Tisza-Vidék vízügyi múltja I.

a hazai történettudományi irodalom, amely nemcsak az általános értelemben vett történészek, de a technika- tudomány- és művelődéstörténészek számára is igen hasznos lesz. Ifj. Gazda István HAZAI GYÖRGY: VÁMBÉRY ÁRMIN. „A MŰLT MAGYAR TUDÓSAI". (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 131 oldal+1 arckép.) A nagy magyar turkulógus és Ázsia-kutató élete, működése joggal nevezhető igényesnek — készült is néhány regény Vámbéry Árminról —, de éppen ez rejt buktatót minden életrajzíró számára. Túlságosan csábító ez az életút egy olvasmányos, regényes biográfia megírására, és ez kedvezőtlenül befolyásolja a tudományos igényű életrajz összeállítását. Hazai György kisterjedelmű, de adatgazdag könyve azért is figyelmet érdemlő, mert szerzője sikeresen elkerülte ezt a buktatót: érdekes, olvasmányos, és mégis tudományos hitelű, az érdeklődő laikus számára is lebilincselő életrajzot nyújtott Vámbéry Árminról (1832—1913). Alighanem nagy része van ebben annak, hogy jó érzékkel válogatott idézeteket Vámbéry önéletrajzi művéből. Ez a megoldás elsősorban a könyvecske első részben mutatta meg előnyeit (Gyermekkor és pályakezdés; A fiatalkori utazások; A küzdelmes révbeérés: 7—74 oldal). Itt a legtöbb helyen magának Vámbérynek soraiból ismerhetjük meg életének döntő fordulatait, a szerző néhány helyen csak a magyarázó kiegészítésekre szorítkozik (e kiegészítések azonban a mai olvasó számára nélkülözhetetlenek) . A könyvecske második része (A tudományos életmű; A tudós élet hagyatéka, 75—126. oldal) Vámbéry munkásságának részletezését és értékelését tartalmazza. Különösen jelentős e részben Vámbéry török-kutatásainak és nyelvtudományi tanulmányainak kellő és helyes megvilágítása. E téren még évtizedekkel Vámbéry halála után is ellentmondó, sőt téves megítélés uralkodott. Hazai a maga helyére teszi nagy tudósunk eredményeit, ám attól az érdemek nem csökkennek, hanem még tisztábban állnak a mai olvasó előtt. ifj Bartha Lajos KÁROLYI ZSIGMOND—NEMES GERZSON: SZOLNOK ÉS A KÖZÉP-TISZAVIDÉK VÍZÜGYI MÚLTJA. (I. köt. Budapest, 1975. 117 oldal+bibliográfia; II. köt. Budapest, 1975. 134 old. + bibliográfia; III. köt. Budapest, 1977.) A három kötetes könyv-sorozat hazánk egy szűkebb tájegységének vízügyi monográfiája. Ez a mindenre kiterjedő, rendkívül alapos tanulmány azonban a vízügy és vízgazdálkodás szakértőinek szűkebb körén kívül a közgazdaság tudományának történészeit, a térképezés történetének kutatóit, sőt a néprajztudomány és a technikatörténet művelőit is érdekelheti. A kötetekből meggyőződhetünk arról, hogy mennyi feltárásra váró társadalom- technika- és tudománytörténeti kérdés áll még előttünk, de egyúttal azt is jól illusztrálja, hogy a szépszámú részlettanulmányok szintézise még mindig nem történt meg. Példamutató a monográfia a marxista társadalom- és gazdaságszemlélet következetes alkalmazásában is.