Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth Gy.: A hőmérsékletmérés és az ellenállásmérés kapcsolatának fejlődése
Ezek a hidak elérik az ellenállástekercsekből felépített hidakkal megvalósítható legnagyobb pontosságot, azonban gyakori kalibrálást és karbantartást igényelnek, amit csak a készítőjükhöz hasonló felkészültségű szakemberek tudnak megfelelően elvégezni. Az ebben a korszakban elért eredményeket a jelenleg érvényes 1968-as Nemzetközi Gyakorlati Hőmérsékleti Skála rögzíti. Az 1950-es években megkezdődött az elektronika térhódítása a precíziós méréstechnikában. Az induktív osztós mérőberendezések megjelenése új korszakot nyitott az ellenállásmérés területén is. A klasszikus hidakban a mérési pontosság a műszeren belüli ellenállások arányától, valamint egy névlegesen egyenlő ellenállásokból álló lánc linearitásától függ. A Kanadai Nemzeti Kutatási Bizottság kutatócsoportja N. L. Kusters vezetésével fejlesztette ki az egyenáramú áramkomparátor-hidat, amellyel a készítés után 10 —5 %-os pontosság gyakorlatilag a végtelenségig fenntartható, mivel linearitása csak a menetszámok arányától függ. A hőmérsékletmérő laboratóriumok megszabadulnak a mérőberendezések fejlesztésének és kalibrálásának feladataitól, mivel a hídkomparátor naprakészen rendelkezésre áll és a felszabaduló kapacitás a többi etalonelem fejlesztésére fordítható. Várható, hogy ezzel az ellenállásos hőmérsékletmérés új lendületet vesz. Kiválogathatóak a legstabilabb ellenálláshőmérő típusok; ezeknek a segítségével tovább tökéletesíthetők a hőmérsékleti fixpontok. A gyakorlati hőmérsékletskálát megvalósító elemek eredő bizonytalansága így egy-két nagyságrenddel jobb lesz, mint a gázhőmérőé; így elvégezhető a gázhőmérők új hibaanalizise és a hőmérsékletskála tovább pontosítható. Ehhez a munkához az elektronika más ágai: a szabályozástechnika és a számítógép is segítséget nyújtanak. A gázhőmérővel nem rendelkező országok a tárgyalt második és harmadik szakaszban kezdtek ellenállásos hőmérsékletméréssel foglalkozni, és az ipari igényekkel párhuzamosan alakultak a metrológiai intézmények hőmérsékletmérő laboratóriumai. Magyarországon 1901-ben szereztek be először Cambridge-ben vizsgált platina ellenálláshőmérőt. Etalonszintű méréseket azonban 1950-ig csak néhány alkalommal végeztek. A magyar mérésügy 1950-ben megkezdett intenzív fejlesztése során célul tűzték ki a gyakorlati hőmérsékletskála önálló megvalósítását, sőt a gázhőmérő létesítésének kérdéseit is tanulmányozták. Az önálló hőmérsékletmérő laboratórium 1951-ben alakult meg. Etalon ellenálláshőmérőket szereztek be, és megkezdték a fixpontok fejlesztését. Megfelelő ellenállásmérő berendezés hiánya miatt azonban az etalonizálásra még nem volt mód. Ebben az időben a villamos alapmérések laboratóriuma a mérésekhez szükséges nem-kerek értékű ellenállások leszármaztatását csak néhány ezred % pontossággal tudta elvégezni, önálló etalon az 1968-as skála bevezetése során létesült. Az időközben beszerzett ellenállásmérő berendezéshez a laboratóriumunk készített nagystabilitású öszszehasonlító manganin tekercseket. Ezeknek a tekercseknek az állandóságát 1972 óta a villamos laboratórium már 10~ 4 % pontossággal képes ellenőrizni. Mint a bevezetőben már céloztunk rá, az ellenállásos hőmérsékletmérő etalon fenntartásához elvileg nem szükséges az egyezményes ohm skálán mérni, de az etalon használata során szükség van az etalonberendezéshez tartozó ellen-
