Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth Gy.: A hőmérsékletmérés és az ellenállásmérés kapcsolatának fejlődése
HORVÁTH GYÖZÖ* A HÖMÉRSÉKLETMÉRÉS ÉS AZ ELLENÁLLÁSMÉRÉS KAPCSOLATÁNAK FEJLŐDÉSE A gyakorlati hőmérsékletmérés területén a platina ellenálláshőmérőnek alapvető szerepe van. A hőmérsékletmérési alapkutatásoknál és a nemzetközi hőmérsékletskála rendszerében ez jelenleg a legpontosabb mérőeszköz. A múlt század közepétől — mióta a villamosságtan kvantitatív tudománnyá vált — az ellenálláshőmérő és a villamos ellenállás konstrukciójának és használatának fejlődése összefonódott. E rövid előadásban az ellenállásmérés és hőmérsékletmérés fejlődésének történetéből csak a hőmérsékletmérés jövője szempontjából fontos szakaszokat emeljük ki. A termodinamikai hőmérséklet mérése abszolút módszerrel gázhőmérővel történik. A gázhőmérőket szállítani nem lehet, ezért összehasonlító méréseket csak a fázisátalakulási hőmérsékletek meghatározásával lehetett a kezdeti időszakban végezni. A gázhőmérős mérések pontossága nem megfelelő ahhoz, hogy a hőmérsékleti fixpontként alkalmazott fázisátalakulási hőmérsékletek stabilitását és a fázisátalakulási hőmérséklet értékét befolyásoló tényezők vizsgálatát el lehessen vele végezni. Az ellenálláshőmérő megjelenésével mód nyílt az egyes országokban és laboratóriumokban használt gázhőmérők méréseinek pontosabb összehasonlítására, mivel a mérések reprodukálhatósága rövid idő alatt nagyságrendekkel jobb lett, mint a gázhőmérős méréseké. Az ellenálláshőmérővel végzett összehasonlításoknál a gázhőmérő és a fixpont bizonytalansága különkülön adódik. Az egyes fixpontok közötti hőmérséklettartományban is végeznek összehasonlításokat ellenálláshőmérővel, az így végzett mérések átlagértékei nagyobb valószínűséggel közelítenek a termodinamikai skálához, mint az egyes gázhőmérők mérései. A kutatások során alakult ki a különböző helyeken azonos módon, egységesen reprodukálható, villamos méréseken alapuló gyakorlati hőmérsékletskála létrehozásának lehetősége, amelyet először 1927-ben fogadott el a VII. Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet 1927-es Nemzetközi Hőmérsékletskála néven. A skálát azóta több alkalommal módosították, az országos elsődleges etalon szerkezete azonban változatlan: ez a —250 ... 630 °C hőmérséklettartományban előírt hőmérsékletű fixpontok, ellenálláshőmérő és ellenállásmérő berendezés együttese. A fixpontok közötti hőmérséklettartományokban szabványos matematikai összefüggések alapján határozható meg a hőmérséklet. * Országos Mérésügyi Hivatal, Budapest
