Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KRÓNIKA - Bandefy László: A magyarországi földmérés és térképészet fejlődéstörténete a Mezőgazdasági Múzeum kiállításának tükrében

A konferencia alkalmával több nemzetközi egyesület és testület is ülést tartott. Az IUHPS közgyűlésén hazánkat Szabadváry Ferenc professzor képviselte. Itt határozták el, hogy a következő konferencia Bukarestben lesz, 1981-ben. A Tudománypolitikai Tanulmányok Nemzetközi Tanácsa ülésén Farkas János, a Nemzetközi Tudománytörténeti Akadémián Szőkefalvi-Nagy Zoltán professzor képviselte Magyarországot. A konferencia negyedik napjának délelőttjén a tudományos és technikai ismeretterjesztés egy speciális brit formáját, az „Open University"-t mutatták be a hallgatóságnak. Ennek lényege, hogy levelező kurzusokhoz a TV nyújt segítséget elre a célra készült filmjeivel. Ilyen filmeket a konferencia alatt folyamatosan vetítettek a Royal Scottish Museum-ban. Az egyéb rendezvényekkel párhuzamosan új, illetve ritka szakkönyvek kiállítása állt a résztvevők rendelkezésére. Elismerés illeti a konferencia rendezőit a figyelmes, pontos szervezésen túl azért is, mert a tudományos ülések után tartott nyilvános előadásokkal és más rendezvényekkel lehetőséget adtak a kötetlen beszélgetések kibontakozására. Vámos Éva A MAGYARORSZÁGI FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A MEZŐGAZDASÁGI MÜZEUM KIÁLLÍTÁSÁNAK TÜKRÉBEN A Magyar Mezőgazdasági Múzeum (MMM) 1975. november 5-én egy, a hazai kiállítások történetében ritka sikerű tárlatot nyitott meg. A kollektív jellegű kiállítás anyagát a hazai múzeumok, levél- és térképtárak adták össze, közöttük nem utolsó sorban az Országos Levéltár, melynek régi kéziratos térképanyaga nemcsak darabszáma szerint a leghatalmasabb, hanem a mappák tárgykörét illetően is a leggazdagabb térképgyűjteménye hazánknak. A kereken fél esztendeig látogathatott kiállítás szervezését Welmann Imre, az Országos Mezőgazdasági Múzeum főigazgatóhelyettese szervezte Kotlár Károly múzeumi osztályvezető segítségével. Meg kell állapítanunk, hogy a tisztán magyarországi vonatkozású földmérési és térképészeti kiállítások között ehhez hasonló sikerű, hasonló rendezvény az országban még nem volt. A rendezők célja az volt, hogy a mai magyar földön, illetve a Magyar-medencében végrehajtott földmérési tevékenységről jól tájékoztató, lehetőleg teljes képet nyújtsanak. Evégből a kiállított anyag (időrendben) a római agrimensorok (orangei és algériai) munkáinak bemutatásával kezdődik. Hasonló tárgyú és pontosságú geodéziai felmérési és kitűzési feladatokat hajtottak végre a római légiók hadmérnökei Pannóniában is. Ezeknek nálunk kevés: alig valamelyes nyoma ismeretes. Kitartó munkával mi is dicsekedhetnénk olyan eredményekkel, mint a svájci, belga, francia, német és spanyol kutatók, akik az egykori római táborok négyzethálós alaprajzának többszörös földalatti megjelöléssel biztosított sarokpontjait tárták fel, és a szögek kitűzésében, s az oldalhosszak meghatározásában e 2000 éves geodéziai munkálatoknak — mai szemmel is — csodálatos pontosságát bizonyíthatták. (Nálunk elsősorban Szombathelyen, a régi