Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Dalocsa G.: A fafeldolgozó iparban alkalmazott mérési módszerek fejlődése a colstoktól az elektronmikroszkópig

dennapi gyakorlattá vált és nincs messze az az idő, amikor mindkét vonatkozásban egy-egy nagyságrenddel tovább lépünk. II. A mérési módok fejlődésének lehetséges irányai A hosszmérő műszereink fejlesztésében a pontosság és érzékenység fokozása további célkitűzés. Ez az irány egybevág a fafeldolgozó iparban követett gyakorlattal és célkitűzéssel is, azzal, hogy a gépipar és műszeripar által kifejlesztett mérési eljárások és műszerek mérési pontosságához viszonyítva a nagyüzemi termelés gyakorlata itt még nem lesz azonos értékű. Azt azonban megalapozottnak tartjuk, hogy a famegmunkálás mechanikai, technológiai folyamatainak fejlődése a jövőben olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben üzemi viszonyok között növelni tudjuk a mérések pontosságát. Az a tény, hogy a famegmunkálás egyes folyamatainak automatizált végrehajtásában jelenleg egyik probléma a megmunkálás eredményének megbízható méretellenőrzése rámutat arra is, hogy az előrehaladást milyen irányban célszerű kitűzni. Amilyen mértékben nő a mérés pontosságával szemben támasztott követelmény, olyan mértékben jelentkezik a pontosságra befolyásolt gyakorló egyes tényezők hatásmechanizmusa ismeretének szükségessége. Az utóbbi időben különösen két tényező: — a faanyagok anizotrop tulajdonságaiból eredő hatások, — az alkalmazott mérőerők befolyása a mérés pontosságára álltak a vizsgálatok középpontjába. Bonyolította a problémát a fahelyettesítő anyagok fokozott elterjedése, valamint a műanyagok széleskörű alkalmazása is. Az egyes termékek használhatóságát ugyanis a kapcsolódó méreteknél alkalmazott megmunkálási tűrések nagy mértékben determinálják. Véleményünk, hogy a fafeldolgozó iparban adaptálható méréstechnika, valamint annak alkalmazása előtt a következő feladatok állnak: — az egyes fogalmak és elvi kérdések „normatív" tisztázása, — újabb mérési feladatok megoldása — a meglévők elterjesztése — a kutatás és az ipari gyakorlat számára, — tovább szélesíteni a mérési tartományokat, — növelni a mérés pontosságát és megbízhatóságát, — a felhalmozott ismeretek széleskörű terjesztése. A felsorolt feladatok megoldásának eredményeként várható, hogy az elkövetkezendő 25 évben a faipari méréstechnikában, az üzemi gyakorlatban is lehetővé válik: — olyan módszerek adaptálása a faanyagok mechanikai megmunkálását végző gépekre és gépsorokra, melyek képesek arra, hogy folyamatosan mérjék és szabályozzák a mechanikai megmunkálás tűrések által behatárolt pontosságát, — az alkatrészek előállítási folyamatában a minőségszabályozásának automatizálása és teljes ellenőrzése a gépi megmunkálással egyidejűleg, olyan eljárások kidolgozása, amely a faanyagok anizotrópiájából eredő eltéréseket — a szerszám-anyag rendszerben — kiegyenlíti, — a mérés pontosságának egy nagyságrenddel való további kiterjesztése.