Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Benkő I.–Kiss L.: A hőtani mérések történetének néhány speciális vonása a kísérleti fizika fejlődésének tükrében

modellek jelentek meg először, mivel ezeknél a Laplace-féle egyenlet által leírt jelenségek hasonlóságát semmilyen hasonlósági kritérium nem korlátozza. Ezek a jelenségek „önmodellező" jellegűek, ha megtartjuk a geometriai hasonlóság feltételeit. A különböző analóg eljárásokat sematikusan a 12. ábrán hasonlítjuk össze. Összefoglalás A hőtani mérések fejlődésének vizsgálata során a hőtan tudományának kialakulásához nyúltunk vissza. A két fő ágon (transzportelmélet, illetve energetika) fejlődő, és napjainkban szintetizálódó hő tanból a hőközléstanra fordítottuk a fő figyelmet, különös tekintettel a hőmérsékletmérésre. Végig tekintve a hővezetés, hőátadás méréstechnikájának fejlődésén megállapíthatjuk, hogy ez sokkal egyoldalúbb mint a villamos méréstechnika. A különböző hőtani mennyiségek mérésére gyakorlatilag egyetlen széleskörben elterjedt hozzáférhető eszköz van: a hőmérő, szemben a villamostechnika változatos műszerkínálatával. Mik lehetnek az okok? Az egyik vitathatatlanul objektív: a hőtanban a vizsgált jelenséget sokkal kevésbé lehet elszigetelni a környezeti zavaró hatásoktól, mint a villamos technikában. A fémek és szigetelők hővezetési tényezőinek hányadosa több mint 4-—5 nagyságrenddel kisebb a villamos vezetőképességeinek hányadosánál, nem is beszélve arról, hogy a hő nem csak vezetéssel terjed. A másik ok talán az, hogy a villamos méréseknél az első időktől kezdve kialakult a feszültség és az árammérés gyakorlata. A hőtanban — bár az ún. Schmidt — szalag már 1923 óta ismeretes — a hőárammérés nem terjedt el. Ezt technológiai és szubjektív tényezők okozzák. Emiatt a hőárammérés általában csak körülményesen, közvetve történik, elsősorban laboratóriumi jellegű mérésekben. A hőtranszport jellemző mennyiségei igen gyakran visszavezethetők hőellenállás, azaz hőmérsékletkülönbség és hőáram hányadosának mérésére. Az említett méréstechnikai okok is nagymértékben indokolják azt, hogy a homológ és analóg modellezés miért játszik oly nagy szerepet a hőtechnikában. IRODALOM Jasztrzsembiszkij A. Sz.: Termodinamika i isztorija jejo razvityija (1966) Gamow, G.: Biography of Physics (1961) Braunbek, W.: Aufbruch ins Grenzenlose (1961) Empacher: Potega analogii (1964) E. Mach, P. Salcher: Photographische Fixirung der durch Projectile in der Luft. Sitzb. d. mathem. naturw. Cl. Bd. XCV. Abth. II. S. 764