Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Heckenast Gusztáv: A nagyolvasztók elterjedése Magyarországon
nem kizárólag stájerek és karintiaiak, a kapcsolatok tehát egyre jobban a legközelebbi szomszédságra korlátozódtak, ugyanakkor természetesen sokkal sűrűbbé és intenzivebbé is lettek. A legrégibb magyarországi nagyolvasztóval kapcsolatban el kell oszlatni egy legendát és korrigálni kell két tévedést. A legenda ugy szól, hogy legelső nagyolvasztónkat a szászországi Fischer Dániel építette 1080-ban Dobsinán. Alapja egy családi hagyomány, amelynek Bidermann hitelt adott. Kerpely és Edvi Illés kételkedés nélkül átvették, és oly eredményesen terjesztették, hogy napjainkig sem sikerült kiküszöbölni a szakirodalomból. Pedig mindenkit óvatosságra inthetett volna az a tény, hogy Mikulik József, Dobsina bányászatának és vasiparának fiatalon elhunyt monográfusa, aki az akkor még sértetlen dobsinai levéltár teljes anyagát átnézte, ennek az állítólag 1680-ban épült nagyolvasztónak forrásaiban nyomát sem lelte. A kérdés közelebbi vizsgálata során kitűnt, hogy a családi hagyomány csupán az évszám tekintetében volt pontatlan. Lányi Pál dobsinai földesúr és bányavállalkozó ugyanis, Szászországból hozatott mesterekkel építtette fel 1722-ben dobsinai nagyolvasztóját, s az egyik mestert valóban Dánielnek nevezték. 1 ") Bidermann szerint a második magyarországi nagyolvasztó 1712-ben épült volna a Dobsina melletti Rédován. Ez az adat is meggyökeresedett az irodalomban, pedig ez esetben csupán egyszerű tévedésről volt szó: Bidermann, aki munkájához levéltári kutatást nem folytatott, egy baráti szívességből hozzá eljuttatott iratmásolatban az "officina ferraria" megjelölést nagyolvasztónak gondolta, mert másutt még nem találkozott vele. Az officina ferraria azonban, - ma már tudjuk - a XVB. század második fele óta a vashámor leggyakrabban használt latin megjelölése volt. A másik tévedést én követtem el, amikor hitelt adtam Lányi Pál örökösei azon állításának, hogy az 1722-ben épült dobsinai nagyolvasztó volt az első Magyarországon. 19 ' Legrégibb nagyolvasztóink jelenlegi ismereteink szerint igy következtek egymás után: Az elsőt a morvaországi Carl Philipp Kropf építette a bécsi udvari kamara megbízásából, és a besztercebányai kamara költségén 1692-ben Libetbányán. Csak egy-két évig működött. 20) A Rákóczi-szabadságharc alatt Libetbányán, Tiszolcon, Dobsinán és Munkácson néhány évig működő bombaöntő kemencék nem voltak nagyolvasztók, 21 ' igy a második magyarországi nagyolvasztó címére, két közel egyidőben, az 1710-es évek végén épült üzem tarthat igényt, bár tulajdonképpen egyikük sem tartozott Magyarországhoz. Az egyik a töröktől éppen visszafoglalt Bánátban létesült Bogsánon, 22) az udvari kamara rendeletére, a másik a? "igen bányász-ember" erdélyi katonai főparancsnok. Steinville tábornok kezdeményezésére a Vajdahunyad közelében fekvő Sebeshelyen. ' ' Lányi Pál 1722-ben épült dobsinai nagyolvasztója 24 ) ezek szerint a sorban a negyedik volt, az akkori politikai-közigazgatási beosztás szerint azonban tulajdonképpen a második, és igazán nem lepődhetünk meg rajta, hogy a Lányi-örökösöknek nem volt tudomásuk Kropf harminc évvel korábbi rövid életű kísérletéről. Négy évvel a Lányié után, 1726-ban helyezték üzembe a besztercebányai polgárokból alakult társaság nagyolvasztóját ismét Libetbányán, 25) s ez utóbbi két hosszú életű magánvállalkozás nyomában, 1739-ben ugyancsak tartósan működő kamarai nagyolvasztó épült a Garam vidéki Rhónicon.26) Első hat nagyolvasztónk közül öt bizonyult életképesnek, az ötből három volt állami tulajdonban, kettő magánkézen. A források valamennyit Hochofennek nevezik. A Lányi-féle dobsinait ezenkívül massának is, de persze nem tudhatjuk, hogy ha egy, megfelelő szakképesítésű bányatisztviselő megvizitálta volna őket, nem mondta volna-e
