Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Keszei Irma–Szabadváry Ferenc: Újabb megállapítások Jacquin selmeci vizsgálatairól

Éppen akkor kezdte meg kémiai előadásait, amikor Európa kémikusait a blacki és meyeri nézetek hozták lázba. Hogy Jacquin nagyszerű kémikus és nagyszerű tanár is volt, azt a könyv fényesen bizonyitja. A könyv ugyanis a blacki és meyeri kisérletek megismétléséről és továbbfejlesztéséről szól, leírta azokat az előadásait, amelyeket e témából kísérletekkel bőven szemléltetve tartott. "Kötelességemnek éreztem - írja -, hogy ezt a tárgykört előadásaimban részletesebben ismertessem. Mindkét szerző bizonyítékait mérlegeltem, kísérleteiket hallgatóim jelenlétében megismételtem, ujakat is kitaláltam Hogy mindazok kívánságát kielégítsem, akiknek előadásaim okkal vagy ok nélkül tetszettek és azt Írásban is szerették volna megkaphatni, elhatároztam, hogy azokat nyilvánosságra hozom. A szakma tudói azonban ne vegyék zokon, hogy ez az irás a hallgatóknak készült, és a szövegben nekik szóló közönséges mondatok miatt ne illessék megvetéssel..." Ezek a "közönséges mondatok", a következők: "Lássuk tehát..", "Észrevették, hogy...", "Meggyőződésükre kell, hogy szolgáljon..." - a kísérletező tanár jellegzetes mondatai. Jacquin a két vélemény ismertetésekor Meyer elméletét kissé ironikusan kezelte, rámutatván gyengéire és arra, hogy kidolgozójuk nyilván nem tartotta szükségesnek, hogy elképzelései igazának kísérletileg is utána járjon. Valóban remek ötlet volt a kémia egyik aktuális kérdését, amelyben két határozottan megfogalmazott nézet állt egymással szemben, a hallgatóság elé vinni és szemük láttára, szükségszerű jóváhagyásukkal eldönteni a vitát, egyúttal demonstrálni, hogy a kémiában az exakt kísérletekkel alátámasztható állitás, mint BlacKé volt, feltétlen helytáll a sok fantáziát, de kevés megalapozottságot tartalmazó, hipotézisalkotó meyeri tannal szemben. Érzésünk szerint Jacquin feltétlenül végigpróbálta a kísérleteket, mielőtt hallgatósága elé állt volna velük. Megjegyzései utalnak rá, hogy biztos volt benne, mi fog történni az egyes kisérletek során. A súlyadatokat is valószínűleg már előre megállapította, így az előadáson elvégzett kísérleteknél nem érhette meglepetés. Az előadási kisérletek gondos előkészítése a sikeres oktatásnak ma is egyik alapfeltétele. Jacquin vizsgálataiban, akárcsak Black kísérleteiben, elmaradhatatlan eszköz volt a mérleg. Ez a tény hazai cáfolata is annak az elterjedt kémiatörténeti tévhitnek, hogy a kémiában a mérleg használatát Lavoisier honosította meg. Felvázolván a két nézetet, Blackét és Meyerét. Jacquin közli, hogy a kémiában a dolgokat csak kisérletek dönthetik el. "Lássunk tehát neki, döntsük el kísérletekkel, hogy a két vélemény közül mely az Igazi! Mit mond tehát Black? Hogy a mészkövet egy levegőféleség távozása alakítja át mésszé, s ha a levegőt újra egyesitjük a mésszel, megint mészkő keletkezik. Ez a levegő egész sajátságosan van kötve - mondja Jacquin -, mert felszabaditható tűzzel vagy savval, de próbáljuk meg légszivattyúval, látjuk, nem történik semmi. Tehát nem levegőként "van. De hogyan tartalmazhat ennyi sok térfogat levegőt viszonylag kevés anyag? Itt érdekes fejtegetést hallunk Jacquintől. Ez a levegő nem szabad és nem elasztikus, mert akkor kiterjedne. Az elasztikusság az egymással ütköző és ennek nyomán egymást taszító részecskék sajátságai. A szóbanforgó levegő részecskéi azonban a mészhez vannak szilárdan kötve, egymással tehát nem érintkeznek, nem taszitódnak. így aránytalanul több elfér. Ha viszont felszabadul, rögtön kiterjed. Különben ne tévesszen meg a felszabaduló nagy gáztérfogat, hiszen rendkívül könnyű anyagról van szó." Ezután jönnek a Black-féle kisérletek: 1. izzitással elűzi a "fix levegőt", a tulajdonképpeni szén-dioxidot, megállapítja, hogy a mészkővel ellentétben a mész oldódik vizben, igaz, nagyon sok, hatszázszoros mennyiségű vizben. 2. az oltott mész - mint Jacquin felhívja rá a figyelmet -, nem mészkővé alakulás eredménye, egysze-