Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Kémiai technológiai ismeretek a magyar iskolákban 1700–1850

természetrajz (természethistória) oktatásának magyarrá tételén kivül más lényeges előrehaladást a tankönyvek nem mutatnak. A XDC. század húszas-harmincas éveiben iskoláink technológiai jellegű oktatásában ujabb megtorpanás következik be. A refromkor egyre inkább a nyelvi és a politikai reformokat követelte, s kevesebb figyelmet szentelt az ipar haladásának. Csak a negyvenes években figyelt fel a nemzet a gazdasági alap megteremtésének szükségességére. Széchenyi lelkesedése, de még inkább Kossuth lelkesitő szavai több évtizedes lemaradás behozását célozták. Az iskolai oktatás, már természeténél fogva sem lehetett elég rugalmas ahhoz, hogy a felkeltődött szükséglethez gyorsan alkalmazkodjék. Az iskolán kivüli népmüvelés keretei azonban ezt is lehetővé tették. Az Iparegyesület, amelynek megalapítója és lelkes fenntartója Kossuth Lajos volt, a kémiai technológiának is helyet biztosított (tantervében is, kémiai előadótermében is). A kémiai technológia (akkori kifejezéssel: "müipari vegytan") "rendes előadója"-nak Kossuth Lajos Nendtvich Károly orvost, "a Természettudományi Társulat vegytani szakának első választmányi tagját" nyerte meg. Nendtvich iparegyesületi előadásait ("felolvasásait") könyvben kiadta 1845-ben. Ez a könyv bizonyltja egyrészt Nendtvich magas szakmai tudását és didaktikai érzékét, másrészt azt, hogy az iparegyesületi előadások a maguk idejében viszonylag igen magas színvonalúak voltak. Ezt tanította aztán a szerző a József Ipartanodában is és ez lett volna az akkor a népiskolákból kifejleszteni szándékolt reál irányzatú polgári iskoláknak is tananyaga. Ha csak ezt az egyetlen adatot ismernénk a kémiai technológiai ismeretek hazai előretöréséről, akkor is azt szögezhetnénk le, amit pedig az előzőkben Is számtalanszor bizonyitva láttunk, hogy hazánk történetének abban a másfél évszázadában, amelyre a kapitalista iparosodás megindulása jellemző, a társadalmi igények megteremtették az előrehaladáshoz szükséges ismeretek oktatásának lehetőségeit, rendszerint előbb az iskolákon kivül, de rövidesen az iskolák közismereti tárgyainak anyagába is bejutottak. Ez is mutatja annak a tételnek igazát, hogy a társadalmi szükséglet parancsszava nem ismer akadályokat.