Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Csendes László: A térképkészítés eszközei régi térképeken
Diogenes Laertius ugy mondja el a fenti történetet, hogy Tales akkor mérte a piramis árnyékát, amikor a cövek árnyéka egyenlő volt a cövek hosszával. Ez viszont az egyiptomi földmérők ősrégi módszerére vall. Egyiptomban az I. dinasztia korában már állandó mértékek vannak használatban. Templomok, városok alaprajzainak kitűzésénél mérőzsinórt használnak. Nakade mellett 1879-ben egy francia expediciő által felfedezett Manes piramison többek között egy rajz két földmérőt ábrázol, amint hosszú mérőzsinórt feszitenek ki. A zsinóron kb. 4-5 rőfnyi távolságban egymástól csomók, vagy jelek vannak. A földmérők karjukon egy tartalék zsinórt is tartanak. A mérésnél további három ember segit, akik között az egyik kis táskával és Írószerekkel van felszerelve. Az V. dinasztia Ne-Uzer-Re nevű királyának siremlékén egy mérési mozzanat van megörökítve. Valamely nagyságot megmérni annyit jelent, mint megtalálni, hogy hányszor foglaltatik abban valamely ismert mennyiség, vagy hányadrészét (részeit) teszi ki az valamely ismert mennyiségnek. Ismertek pedig azok a mennyiségek, amelyeket mindenki vagy nagyon sokan használnak. Ilyenek: az ujj, a tenyér, a láb, a könyök, a lépés, a mérőrud , a stádium , a mér föld, a gall mérföld stb. Az ujj az a legkisebb mérték, amelyet a régiek a földek mérésénél használtak; olyan hosszúság, amelyben négy, szélességben egymás mellé helyezett árpaszem fér el. A tenyérben négy ujj van. A lábban négy tenyér. Egy könyök másfél lábat foglal magában: ezt sokan rőfnek nevezik. Egy lépésben öt láb van. Egy mérföld tiz lábat tartalmaz. Egy s tádium egyenlő 125 lépéssel. Egy mérföldben nyolc stádium van, ami 1000 lépést tesz ki. Egy gall mérföld másfél mérföldet foglal magában. Babilónia egyik fejedelmének a lagasi Gudeának a szobra több változatban is fennmaradt. Ezek közül kettőt az ölükben tartott alaprajz és mérőlánc architecte au plan illetve architecte au regle-nek neveznek. Az alaprajz agyagtáblába van belevésve, mellette plasztikusan keresztmetszetű mérőlánc és Íróvessző. Babiloniában a mai Niffer és Tello közelében Ine-Szin király idejéből, Dungi király birtokát ábrázoló két darab felmérési vázlatot találtak, melyek alapos felmérési gyakorlatra vallanak. A vázlat alapján a felmérésnél ellenőrző méréseket is végeztek. A régi kultúrnépek felfogására jellemző Plutarkhosz (Ed.Reiske vol. VIII. p. 867 Symp. VII.2.) következő kitétele: "Félő volt a szám és alak törvényeit a nagy tömegnek odadobni... mert a teremtés legbensőbb titkait érintik." Nézzük meg a korábban ismert műszerek rövid jellemzőit: Asztrolabium (gör.). A régiek használta csillagászati műszer, a bolygók pályáját és pillanatnyi helyét határozták meg vele. Korobat egy kb. 20 láb hosszú vonalzó, melynek két végén merőleges karok vannak felerősítve és merevítő rúddal támogatva. A merevítő rudakon, valamint a karokon is jelek vannak, ugy, hogy a megfelelő függők beállítása esetén a műszer vízszintes. Vitruv a szintezésről a következőket mondja: "Vagy dioptrával, vagy vizmértékkel, vagy korobattal szintezünk, az utóbbi a legpontosabb." I.e. 300 körül emiitik először a gromá-t. Ez a műszer két egymást derékszögben metsző fa-vagy érckarból állott (stella), melyek végeiről függők lógtak le, és valószinü hogy az irányzásnál játszottak szerepet. A stella karjainak vége le volt hajlítva és átfúrva ugy, hogy esetleg erős fakeresztet Is felerősítettek rá. Használati módja nem teljesen egyértelmű.
