Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha lajos: Schalk Gyula: A planetárium
Schalk Gyul a: A planetárium. - A csillaggömbtől az ürszinházig. (Gondolat kiadó. Budapest, 1975. 164 oldal.) Napjainkban világszerte egyre inkább elterjednek és népszerűvé válnak "a csillagos ég földi másai", a planetáriumok, A kupolára kivetített mesterséges égbolt, és annak látszó jelenségeit bemutató készülékek történetét, szerkezetét és működését mutatja be a szép kiállitásu. gazdag - és mutatós - képanyaggal szemléltetett mü. Kiadását indokolja, hogy hazánkban most kezdi meg működését az első nagyméretű planetárium, amely nyilván a laikus érdeklődök, a műkedvelő csillagászok, a tanárjelöltek és a gömbi csillagászattal hivatalból is foglalkozók (térképészek, hajó- és repülőgép navigátorok* számára egyaránt érdekes és látványos szemléltetési lehetőséget igér. A Gondolat kiadó mintegy "előlegezte" az érdeklődők számára a planetárium alapos ismertetését. A planetáriumok legfőbb célja a láts zólagos égi mozgások szemléltetése, megértettetése. Indokolt tehát, hogy a könyv is az éggömb látszó jelenségeinek rövid áttekintésével kezdődik. Ezután áttér az égbolt ábrázolásának, és az égi jelenségek mesterséges bemutatásának - sajnos nagyon is rövid és hézagos - történetére. Az első rész (összesen 79 oldal) a legjelentősebb planetárium típusok bemutatásával záródik. A második rész a planetáriumok segédberendezéseinek és épületének technikai leírását adja (23 oldalon), mig a harmadik rész a planetáriumot, mint intézményt és ezen belül a hazai planetárium tervezetét - ismerteti. Érdekes és tanulságos a negyedik rész, a planetáriumok elterjedéséről és néhány érdekesebb intézményről. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a planetáriumok további fejlődését és alkalmazásuk távlatait leiró befejező rész is. A könyvet vázlatos bibliográfia, valamint tárgy- és névmutató zárja le. E két utóbbi, aprólékosságával és részletes felsorolásával igen hasznos, és cnciklopédiaszerUvé teszi Schalk Gyula könyvét. Nagy kár, hogy a könyv tartalma nem áll arányban az ügyes. szerkesztéssel (Gondolat kiadó, Várkonyi Judit), és a szép technikai kivitellel (amely a Zrinyi nyomda érdeme). Sok mindent ad, de mindenből csak felületes, hézagos, sőt itt-ott téves ismereteket nyújt. Nagy hiány az, hogy a planetáriumok bolygómozgást bemutató, szellemes és érdekes szerkezetéről szinte alig mond valamit. Igen hiányos e berendezések történetének ismertetése is, holott itt sok érdekességet lehetett volna elmondani. így pl. nem ir semmit a hires antikiitérai "órá"-ról, amely pedig pedig az egyetlen ókorból fennmaradt mechanikus égbolt-mozgást utánzó szerkezet. Joggal hiányolhatjuk, hogy az első magyar nyelvű planetárium ismertetésekből hiányzik a magyaror szág i kísérlete zők neve . A szerző mit sem tud Weinek László érdekes - és a mult század végén világszerte elterjedt - óragépes égbolt-térképéről. Meg sem említi, hogy a budapesti Tudományegyetem csillagászat-geodézia tanára, dr. Kövesligethy Radó 1903-ban már rendszeresen használt egyszerű optikai planetáriumot (kivetített csillagokkal!) a főiskolai oktatásban és áz ismeretterjesztésben. "Négy hires planetárium" cim alatt a szerző bemutat két USA-beli nagyplanetáriumot, egy amerikai gyártmányú középméretű berendezést és a japán Goto-gyártmányt. Ám vitatható, hogy a szerző szerint miért nem érdemel említést a hires planetáriumok közt a szemléltető szerkezetekkel legjobban felszerelt moszkvai, a kiegészítő eszközök seregével ellátott, igen modern prágai, vagy a nagyon szellemes megoldású bécsi planetárium? Felsorolásában hibás pl., hogy nem tud a jól felszerelt brnói planetáriumról, Londonban pedig csak egyről van tudomása (holott kettő működik, a második nem kevésbé hires helyen, mint az egykori greenwichi csillagvizsgálóban).
