Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Sequenz: 100 Jahre Elektrotechnik in Österreich
mája múltját és kutatja ma is, annak a jelenen keresztül a jövőbe futó fejlődési tendenciáit. 34 A szerző e kvalitásaiból fakadnak a mü vitathatatlan erényei. A nemzetközileg ismert Springer-Verlag gondozásában és az osztrák elektrotechnikai vállalatok és szakmai egyesületek egész sorának támogatásával megjelent kiadvány elsősorban a bécsi műegyetem kiadványa: mint alcime is hangsúlyozza vizsgálatában elsősorban a bécsi műegyetem történeti szerepének, a fejlődéshez való "hozzájárulásának" ismertetésére törekszik, sőt: szorítkozik. Innét az a bizonytalanság, amit - részben a terjedelmi korlátokra hivatkozva, a szerző is mentegetendőnek tart a munka előszavában: t.i. a lemondás a "Duna-Monarchia" elektrotechnikai múltjának teljes bemutatásáról. Rendkivül érdekes és tárgyilagos, amikor - minden kommentár és elvont fejtegetés nélkül - a maga konkrét valóságában idézi fel a "biedermeier császár", Ferenc József korának, a sokat emlegetett békeévek haladás- és tudományellenes légkörét, hogy kiemelje azoknak a törekvéseknek a jelentőségét és alkotóknak érdemeit, akik az adott körülmények között is érvényesülni tudtak. Különösen figyelemreméltóak, a mai "tudományszervezési" tevékenység elődjének tekinthető kiállitásszervezési, egyleti és tudománypolitikai erőfeszítések, amelyeknek fontos szerepük volt a szakma fejlődésének megalapozásában és kibontakozásában. Ennek alapján választotta a szerző monográfiája kiindulópontjául azt az 1873 évi bécsi világkiállítást, amely első Ízben adott Közép-Európa számára átfogó képet az uj, születőfélben lévő műszaki szakterület állásáról és lehetőségeiről. Az elektrotechnika fejlődésében betöltött szerepe joggal hasonlítható a következő seregszemle a (párizsit és a münchenit követő) 1883 évi bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításához, amelyet mi is jól ismerünk, hiszen ekkor lépett a nyilvánosság elé a Ganzgyár: a magyar elektrotechnikai iparnak magát a váltakozó áramú technika mellett elkötelezett úttörője, újszerű gépeivel, a Mechwart-Zipernowszky gépekkel. Az 1883 évi kiállitás szervező munkája során alakult meg a bécsi Elektrotechnikai Egyesület, indult meg lapja (mely ma is él és Elektrotechnik und Maschinenbau (E. und M.) néven ismert), és ugyanekkor állították fel a bécsi műegyetem első elektrotechnikai tanszékét. Ezzel kezdődött az a századfordulóig tartó fejlődés, amelyet a szerző az első virágkornak nevez. Érdemes ezzel kapcsolatos megállapításait szó szerint idézni: "... az osztrák elektrotechnika fellendülésének csúcsát kétségtelenül a századfordulón érte el. A fejlődés az 1883. évi bécsi Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállítással kezdődött, amelyet néhány év múlva a találmányok és újítások egész sora követett: 1885-től fejlesztette ki Déri, Bláthy és Zipernowsky a transzformátort; 1900-ban hozta létre Pichelmayer a villamosgépszerkesztés bécsi iskoláját; Déri a repulziósmotort kettős kefével látta el; 1900-1904 között keletkezett a Winter-Eichberg-motor, ... egyen- és váltakozó áramú vasutak épültek; az elektromos meghajtás behatolt az iparba... " A fejlődésnek ez az összefoglaló bemutatása lényegében helyesen vázolja fel a tényeket. A részletesebb tárgyalás során azonban minduntalan kiütközik a szerző "Bécs központú" szemlélete, az egyébként rokonszenves "lokálpatriotizmus" nem egyszer a rajzolt kép eltorzításához vezet. így pl. a transzformátor feltalálójának egyértelműen a Bécsben működött Déri Miksát tekinti (A DRP 33.961 alapján), s szinte tévedésként "helyesbiti" a "közfelfogást", amely szerint a transzformátor a "Sequenz, H.: Entwicklung der Erzeugung und Verteilung elektrischer Energie bis zur Jahrtausendwende - Eund M. 1971. 88. Jg. H. 6. 245-255 p.
