Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pesti vízvezeték tervei (1857–1868)
Telket vehetnek a fürdők létesítésére Is. 90 év múlva a városé lehet a vizmü, azonban az utolsó beruházásokat meg kell téríteni. Ahol a csövek le vannak rakva, ott a város létesithet csurgókat, kutakat,utcai W. C.-ket. Ha idővel a városban hajózható csatorna lesz (ezt Reitter Ferenc tervezte a mai Nagykörút helyén), a vízvezetéket ért károkat meg kell téríteni. Ha a társulat csődbe jut, a vizmü városra eső részét átveszik, a többit szétosztják a hitelezők között. A szerződés egyéb pontjai megegyeznek az első változattal. 1866. december 18-án 54 ) átadták a tervezetet Havas Ignácnak, hogy tegye meg észrevételeit. Havas és a bizottmány több pontban helytelenítette a javaslatot. Szerintük a 90 év túlságosan sok, ilyen hosszú időre nem veheti kézbe magántársulat a vízvezeték ügyét. Helytelennek tartják az agió fizetését, és azt, hogy a vizdijat ezüstben határozták meg. Nem elég világos, hogy a társulat mikor hajlandó kiterjeszteni a vízvezetéket a többi utcákba. Ha a csövekben lévő viz szerinti fogyasztását veszik alapul, akkor meg kellett volna határozni a csövek méreteit. 55 ' A tervvel kapcsolatban más kritika is érkezett. 1867. január 27-én a Sürgöny c. lap cikkirója felveti, "hogy tekintve azt - miszerint a város máris 36 000 Ft-nyi fogyasztást biztosit, mely összeg 600 000 Ft-nak 6%-os kamatja - a felállítandó s első években alig terjeszkedhető vizmü pedig csak 500 000 Ft-ot igényel, - nem volnae célszerűbb, ha a város 500 000 Ft kölcsönnel maga épitené fel a vízvezetéket; mert előrelátható, hogy a 20 000 akó viz községi célokra nem lesz elég." 56 ) A szerződés-tervezet kritikája egyre inkább kiformálta azt a véleményt, hogy a vízmüvet magának a városnak kell megépiteni. Az Orvosi Hetilap már 1865-ben fellépett ezzel az igénnyel. Ok abból indultak ki, hogy a viz és a levegő elemi létfeltétel, ez nem válhat magántulajdonná. Legcélszerűbben a városi közösség állithatja fel és kezelheti a vizmüvet. 57) 1867. január 26-án Kiss József okleveles ügyvéd jelentkezett a városi tanácsnál emlékiratával. Határozottan leszögezte, hogy "A vizvezeték - akár a közegészségügyi és tisztasági állapotot, akár a tűzvész elleni biztonságot, akár az ipar emelkedését és az általános anyagi haladást tekintjük - oly fontos közérdekű ügy, melyet szintén magasabb szempontból kell tekintenünk; s ennélfogva a közérdek súlyos sérelme nélkül - s a közügyek helyes felfogása szerint nem lehet magány kezekre bizni. " 58 ) Kiss József is bírálta a vízvezetéki társulat kérelmét. Helytelenítette azt, hogy noha még semmit sem tudnak felmutatni, máris külön kedvezményeket kivannak. Az egylet maga fogja hátráltatni a vizvezeték kiterjesztését, mint ez a gáz esetében is történt. A vége az lesz, hogy a város által megvett viz diját adóban fogják kivetni, és azok is viselik majd a terheket, akiknek háza előtt nem halad el a vizvezeték. A gépeket modernizálni, cserélni kell. A jelenlegi vízvezetéknek 90 év múlva senki sem fogja hasznát venni. Ahol a vizvezeték halad, nincsenek gyárak - ezek ki fognak idővel szorulni a város környékére. Az üzemek igen nagy mennyiségű vizet fogyasztanak. Helytelen az, hogy a viz ára egységesen 3 Ft lesz, még az 1 Ft 80 krajcár is sok. Ha nem szállítják le az árát, a gyárosok tönkremennek, vagy nem fogják használni a vízvezetéket. A társulat megengedte azt, hogy a gyárosok külön vízvezetéket hozzanak létre, de az a kérdés, hogy lesz-e elég pénzük ehhez. Különben is az utcákban csak 3-5 csövet lehet lerakni, nem haladhat minden üzemhez külön vezeték. A "társulati" elv hirdetői azért tudták sokáig tartani állásaikat, mert még 1867ben 59 > is ujabb ajánlat érkezett: Peters londoni vállalkozótól. A pályázó a vizszerzésre kétféle lehetőséget lát: vagy a Dunából veszi a vizet a város északnyugat felé eső területein, vagy a Rákos-patakból. A végleges vizmü összes költségét 2 millió Ft-ra tervezi. 80 évre kérnek kizárólagos jogot. Ha ez az idő eltelt, a berendezés a városé lesz. A tároló medencét 25,28 m magasban, a Kálvária hegyen épitik fel.
