Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KRÓNIKA - Heckenast Gusztáv: A II. nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszus

A záróülésen teljesen nyíltan megmutatkozott az iparrégészet kétféle, müe nlékvédelmi, illetve történeti felfogása. Pittioni kiemelte Weisgerber. \Vhite, Heckenast és Molenda gazdaság- és társadalomtörténeti megalapozású előadásainak módszertani jelentőségét az iparrégészet jövője szempontjából, Bedoire viszont - elismerve az ilyen jellegű előadások érdekességét és értékét - annak a véleményének adott hangot, hogy különösen Heckenast és Günter előadása már szétfeszítette az iparrégészeti kereteket. Különböző szintű előkészítő megbeszélések után a záróülés foglalkozott az iparrégészeti kongresszusok jövőjével. A szocialista országok delegátusainak azt a nyugat-német rendezőség által is támogatott javaslatát, hogy a kongresszust valamilyen módon az UKESCO-hoz kellene kapcsolni, az angolok és svédek ellenzése miatt most nem sikerült keresztülvinni; ez a kérdés a harmadik kongresszust előkészítő bizottságban kerül maid megtárgyalásra. A záróülés a harmadik kongresszus kuratóriumának tagjaivá megválasztotta Neil Cossons (Ironbridge), Werner Kroker (Bochum), Marié Nisser (Uppsala), Philippus Bosscher (Den Helder), Jan Pazdur (Warszawa), Róbert Vogel (Washington) és Albrecht Timm (Bochum) delegátusokat; résztvesz a kuratórium munkájában az ICOHTEC képviseletében Eberhard Wachtler (Freiberg). A záróülés felhatalmazta a kuratóriumot, hogy a szükségnek megfelelően további tagokat kooptálhasson. A második kongresszus jegyzőkönyvét a bochumi Bergbau-Muséum 1976-ban megjelenteti. A harmadik kongresszus 1978-ban esedékes megrendezésére a második kongresszus záróülése Svédországot kérte fel, ha pedig Svédország valamilyen okból a kongresszust nem tudná megrendezni, Hollandiát vagy Lengyelországot. Az öt napos kongresszusi programot két egésznapos tanulmányi kirándulás egészítette ki. Az első napon megtekintett ipari.műemlékek a wuppertali függővasut, a müngsteni vasúti híd, a müseni (Siegerland) Altenbergen kiásott középkori bányásztelepülés, a wocklumi XVIII. századi nagyolvasztó (Luisenhütte) és a lendringseni vashámor voltak. A második nap programján a heinrichenburgi hajóemelő zsilip és a hageni szabadtéri múzeum megtekintése szerepelt. Ez utóbbiban Westfalia falusi ipari létesítményeit gyűjtik össze az 1800 kö'rüli - tehát közvetlenül ipari forradalom előtti - állapotnak megfelelően, a malmoktól és hámoroktól az asztalos- és ötvösmühelyekig és pékségekig, vendégfogadókig. Kisebb kirándulásokra, üzemlátogatásra már az előző napokon, a szekcióülések szüneteiben is sor került. A kongreszszus legfáradhatatlanabb résztvevői számára két estén technikatörténeti filmeket vetítettek. Talán már ebből a rövid beszámolóból is kitűnik, hogy kitűnően megrendezett, magas tudományos színvonalú kongresszus volt a bochumi, ahol a különböző álláspontok világosan megfogalmazva kerültek szembe egymással, előmozdítva az iparrégészet fogalmának és módszereinek tisztázódását. Elméleti kérdésekben az álláspontok nem kerültek közelebb egymáshoz, a gyakorlati teendők tekintetében lényegében létrejött a nemzetközi konszenzus: az ipari műemlékeket fel kell tárni, meg kell óvni, és valamilyen formában tudományosan fel kell dolgozni. A gazdaság- és társadalomtörténeti megalapozású tudományos feldolgozások meggyőző erejétől várhatjuk az iparrégészeti kutatások elmélyítését, az anyagi kultúra története irányában. Kívánatos lenne, hogy Magyarország az 1978. évi harmadik nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszuson is képviselve legyen, és talán kitűzhetnénk célul magunk elé, hogy ott bemutassuk hazai ipari műemlékeink tudományos katalógusát. Heckenast Gusztáv