Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Oszetzky Gábor: Villamos alapjelenségek korai megfigyelése és vizsgálata (1700 és 1800 között Közép-Európában és hazánkban)

LOVAS GYULA* A SOPRON-NÉMETÚJHELYI VASÚT A technika 1700-1848 közötti fejlődése lehetővé tette az ipari és mezőgazdasági termelés növelését. A termelés növekedésével együtt jelentkeztek a nyersanyag és a késztermék szállításának gondjai is. Egyre növekvő árumennyiséget kellett gyorsan, biztonságosan és a lehetőségig olcsón elszállítani a termelőktől a fogyasztókhoz. Ezt a feladatot az évszázadokon át kielégitően szolgáló szekérfuvar már nem tudta lebonyolitani. Az ipari fejlődésben élenjáró országok először a legkézenfekvőbb módon, csatornákon, vízi utakon akarták megoldani a szállitást. A fejlődő technika végül a megoldást a kialakuló vaspályában, s az arra szükséges vonatóeszközt, a gőzmozdonyban találta, illetve teremtette meg. A XK, sz. közepén szerte a világon megkezdődött a vasutak kiépitése. Célom mindezt a közlekedés technikájában megtörtént fejlődést kicsiben, Sopron sajátos, ugyanakkor a korszakunkra mégis jellemző helyzetén és alakulásában bemutatni. Az Ausztria és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom jelentős része évszázadokon keresztül Sopronon át bonyolódott le. Közvetítő árukereskedelmét évi négy országos vására segítette. Négy kereskedelmi ut találkozott a város területén: a bécsi, pozsonyi, a rábaközi területeken át Győrbe és az Adriához vezető ut. A török háborúk után újra induló szarvasmarhakereskedelem legnagyobb része - a hansági legelőterületeket pihenőhelyül felhasználva - Sopronon keresztül történt. Később a Horvátországból, Szerbiából Bécs felé vezető forgalom útja is a városon át vitt, óriási sertésfalkákat hajtottak Bécsújhely - Bécs felé a wimpassingi uton. A Semmeringen átvivő ut megépítéséig a tengerpart és a császárváros közötti áruforgalom is Sopront érintette. Ugyanakkor, amikor a város kereskedelme jelentős szerepet vitt, gazdag kereskedőcsaládok jelentős tőkét halmoztak föl, a város ipara a közeli Bécs és Bécsújhely árnyékában mindvégig csak a helyi, illetve a közvetlen környékbeli igények kielégítésére termelt. Legfeljebb a kisjelentőségü horvátországi piacokon kapott némi szerepet. 1752-ben a város tulajdonában lévő erdőterületen 5000-5700 kalóriás, tehát nagyon jó minőségű barnaszenet találtak. A város ipara azonban a brennbergi szénből keveset tudott akkor még hasznosítani. Az udvar kameralista iparfejlesztő politikájának irányitói azonban felismerték a brennbergi szén jelentőségét. A bécsi és bécsújhelyi ipar számára a szén nagyon fontos volt. A szállítás költségei azonban nagyon megdrágították azt. Bécs ugyanis 83, Bécsújhely 32 km távolságra fekszik Soprontól, ráadásul a brennbergi bánya, a város melletti hegyek között, még 9 km-re volt. ^YSEV Igazgatóság, 9400 Sopron