Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Károlyi Zsigmond: A vízépítés és vízhasználatok gazdasági-műszaki kérdései a XVIII/XIX. században, a rendszeres szabályozások megkezdése előtt (1711–1846)

és a nagyobb vízfolyások hajómalmai is hamar elterjedtek. Már a török kor előtt ismert, részben a hódoltság idején is fennmaradt, s a XVIII. században ismételten újjáépült malmok voltak a Tiszavölgy árterületein: a hires turkevei malom (melyet először 1473-ben újítottak lel), már a török előtt hiressé vált Kakat-malom (amit a kunmadarasiak épitettek a XiV. században), Szolnok és Jászberény malmai, a Hortobágy malma és a Tinóka éren lévő szandai és törökszentmiklósi malmok, stb. A turkevei malom a XVIII. század vegéről fennmaradt tervrajz szerint az ország egyik legnagyobb és legjobban megépített malma volt: gondos elő- és utófenék biztositással, felerészben mozgatható táblán gátakkal, és a kétoldali malomépületben elhelyezett 8 kerékkel. Elrendezése emlékeztet a mai nagyobb síkvidéki vízerőműveinkre, s a XVIiI. századból csak a Sión ismerünk hasonlókat. Volt idő, amikor a gabonatermelés piaci lehetőségeinek javítását szolgáló malom építés terjedése csaknem a további fejlődés akadályává vált. A központi igazgatás lazulásával - a XVI-XVni. században - engedély és a közérdek tekintetbevétele nélkül épült gátasmalmok fokozták az árvízveszélyt, és Huszár Mátyásnak, a Körösvölgy felmérőjének adatai szerint nagy területek elmocsarasodására vezettek. Érthető tehát, hogy a XV111. század első vízügyi intézkedései és szabályozási törekvései a káros vízimalmok kiigazítására, vagy elbontására irányultak. Az ősi ártéri gazdálkodás XVIII. századi újjáéledésének igen nagy szerepe volt közvetve és közvetlenül is a kor vizimunkálatainak fejlődésében. Közvetve a terület gazdasági újjászervezésével hozzájárult az egész későbbi fejlődés megalapozásához, közvetlenül pedig azzal, hogy a vízhasználatokkal kapcsolatos vizépitési tevékenység - a lakosság "közmunkája" - során alakultak ki a későbbi vizimunkálatok munkaszervezete, technikai eszközei és módszerei is. A XVIII. sz. vizimunkálatainak ez az uj, a területi és gazdasági stb. adottságok oldaláról való megközelítése, a kor egész vízügyi történetét uj megvilágításba helyezi. - Ennek során derült ki, hogy az ujabbkori vizimunkálatok (elsősorban az ármentesitések és lecsapolások) nem a közvetlen folyómenti árterületeken, hanem az ártéri gazdálkodás két különleges területén: a Jászságban (Kisér, Pely, Ladány stb.) és a Nagykunságban (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes stb.) kezdődtek - kisebb-nagyobb határtöltések -, helyi jelentőségű "lokalizáló gátak" - építésével. Ennek magyarázata, hogy éppen ezeken, a piaccal szoros és állandó kapcsolatban lévő területeken kezdődött meg az árugabona termelése (amire a területek korábban piacra szánt igásállatállománya is jó lehetőséget biztosított), másrészt pedig a Jászság és Kunság rodemptióval visszaszerzett politikai és gazdasági önállósága (1745) ugyanakkor lehetővé tette a munkálatok gyors megszervezését és lebonyolítását is. Mégpedig a helyi gátak esetében éppúgy, mint az egész kerület közerejének mozgósítását kivánó folyómenti gátaknál, amelyek közül az első az 1754-ben épült Mirh

ó-gát volt. (5) A szabad kerületektől eltérően az ártéri települések zöme nemcsak a nehézkes megyei igazgatás keretei között élt, hanem a hagyományos földesúri szolgáltatások is fékezték a gazdálkodás struktúrájának változását. A folyómenti települések közül csak egyes haladóbb földesurak majorsági gazdálkodásának érdekei estek egybe a szabad kerületek piaci árutermelésének érdekeivel. Csak ilyen esetekben találkozunk azzal, hogy a földesurak támogatták a Kunság vagy a Jászság törekvéseit. A Kunság esetében példa erre Orczy Lőrinc részvétele a Mirhó gát építésében (5), míg a Jászságban ezzel párhuzamba a kürti Eszterházy-uradalomban végzett munka állitható, amikor Vály György mérnök az uradalom területének árvédelme érdekében összekötötte a kiséri és a ládányi határgátakat. Tipikus jelenség, hogy e közép-tiszai munkálatokhoz hasonló méretű ármentesitésl munkát ebben az időben csupán egy hasonló városi önkormányzat volt képes meg-