Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince: A fényképezés és a fotokémiai ismeretek első emlékei hazánkban

Az első hivatásos fényképész műtermet Pesten, Marastoni Jakab oiasz származású festőművész nyitotta 1841 júniusában. (9) Összehasonlítási alapul megemlitem, hogy Bécsben 1840-ben, New Yorkban 1840ben, Péterváron, a mai Leningrádban 1841-ben, Münchenben 1841-ben, Lipcsében 1842-ben nyilt az első hivatásos dagerrotipista műterem. Marastoni pesti működése nem csupán fényképezéstörténeti, hanem kultur- és művészettörténeti szempontból is különös figyelmet érdemel. A fényképészet gyors fejlődése nem egy kenyerét féltő arcképfestőt ösztönzött arra-, hogy kifogja a szelet a veszedelmes vitorlából, és maga tanuljon meg dagerrotipizálni. Közéjük tartozott Marastoni is, aki a "két hazának" t.i. Erdélynek és Magyarországnak akkor legnépszerűbb arcképfestőjével, Barabás Miklóssal éles versenyben 1840-ben Bécsben sajátította el a dagerrotipizálás tudományát, és a festett portréknál lényegesen olcsóbb arcképekkel lepte meg a magyar főváros közönségét. A Pesti Hirlap-ban, a Honmüvész-ben, a Spiegel-ben 1841-től rendszeresen megjelenő hirdetései szerint a felvétel ideje két perc, egy felvétel ára 10 forint, csoportképnél minden további személy után ujabb két-két váltóforint volt a taksa. Különös játéka a sorsnak, hogy ennek a nagyon szorgalmas embernek az életmüvéből alig valami maradt reánk. Több mint ezerre tehető dagerrotipiájából csupán egyetlen kétségtelenül azonosítható felvételét ismerjük, s ez történetesen Kossuth Lajosnak első hiteles arcképe 1841-ből. A lemezt a debreceni református kollégiumi könyvtár őrizte 1944-ig, amikor a háborús események során eltűnt. Ma már csupán, szerencsére megmaradt, fotókópiáját tanulmányozhatjuk. Marastoni izig-vérig művész volt. A dagerrotipizálással keresett pénzen 1846ban Pesten európai színvonalú festőakadémiát rendezett be, amelyben legtöbb tanítványát díjtalanul képezte, grafikai és festői oktatás mellett, dagerrotipizálásra is. Legtöbbjük életpályája valami módon kapcsolódott is a művészi fényképezés történetével. Ez külön érdekes tanulmány tárgya lehetne. Tanítványai voltak többek között Lotz Károly, Thoma Károly, Baumgarten Miksa, Kernstock József, Zichy Mihály, aki ph mint retusőr és fényképszinező szerzett hírnevet a hajdani Péterváron, az ugyancsak pesti származású első cári udvari fényképész, Weininger József arcképfestő és dagerrotipista munkatársaként. A festőművész dagerrotipistáknak köszönhető, hogy a daguerrotip-portrék színezése is divatba jött. Néhány valóban művészi értékű szépen színezett darabot a Magyar Fotóművészek Szövetsége őriz. A szabadságharc idején már tucatnyi hivatásos dagerrotipista működött Pesten, sőt a nagyobb vidéki városokban is előfordultak. A dagerrotipizálás különösen Erdélyben vált nagyon hamar népszerűvé. Id. Zeyk Miklós, a Göttingában tanult kiváló tudós, volt a negyvenes években az erdélyi dagerrotipisták mestere és nesztora. Zeyk maga készítette gépével, önállóan kidolgozott eljárásokat alkalmazott, a hagyomány szerint ő volt az első, aki le tudta fényképezni a röpülő madarat - persze már Petzválcbjektivvel. (11) Kísérletei során eljutott a pozitiv-negativ eljáráshoz is. Közvetlenül, vagy közvetve, az ő tanítványa a legtöbb Ismert akkori erdélyi fényképész, részben vagyonos kedvtelők, mint Apor Károly, Mikó Imre, Korniss Zsigmond, másrészt művészi pályára törekvő vagyontalan kenyérkereső fiatalok, mint Barabás Miklós, Sikó Miklós, akik mint vándorfényképészek kísérelték megszerezni a továbbtanulásra valót. Sikó megmaradt hivatásos fényképésznek, Barabás továbblépett. Zeyk tanítványai közül meg kell említenünk a 40 -es évekből dagerrotipizáló Buda Eleket, aki később krómsókkal folytatott fotográfiai kisérleteivel, kromótipiáival nemzetközileg ismert nevet szerzett. A kor reprezentatív szakkönyve, a bécsi Anton Martin: Handbuch der Photographie (1865), több érdekes receptjét és leírását közölte. (12) 182