Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince–P. Nagy Sándor: A magyar reformkor vegyészete és vegyipara

MÉSZÁROS VINCE - P. NAGY SÁNDOR A MAGYAR REFORMKOR VEGYÉSZETE ÉS VEGYIPARA A műszaki és természettudományok mennyiségi és minőségi fejlődése, az egyre növekvő ipartörténeti érdeklődés igétíye és a tudománytörténet korszerű müvelésének a szükségessége, egy uj tudományág kialakulását alapozta meg. Ez a technikatörténet, amely, mint önálló diszciplina, döntően a termelés technikai eszközeinek és eljárásainak a fejlődését állítja vizsgálódása középpontjába. A tudományos megismerés eredményei akkor és olyan mértékig jelentkeznek a technikatörténetben, amikor azok a technikai és technológiai gyakorlatban ható tényezőkké válnak. Az ilyen felfogásban ötvözött tudomány- és technikatörténeti kutatómunka ismeretterjesztő szintű vizuális vetülete és egyben sajátos jellegű népszerűsítő, publikáló formája: a múzeumi kiállítás. Amikor most arra vállalkozunk, hogy a technikatörténeti konferencia keretében egy vegyészeti múzeumi kiállítás előkészítése során szerzett néhány tapasztalatról adjunk tájékoztatást, és ennek kapcsán felvessünk egy-két kérdést, tulajdonképpen a vázolt gondolatmenet jegyében a muzeumok nézőpontjából kívánunk a technikatörténet művelőihez és kutatóihoz fordulni azzal az igénnyel, hogy kutatómunkájukban számoljanak be a múzeumi bemutatás szempontjairól is. Leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy műszaki múzeumi bemutatási lehetősége csupán azoknak a tudományos eredményeknek van, amelyek nem csupán olvashatóak, hanem valami módon vizuálisan is szemléltethetőek. A Magyar Vegyészeti Múzeum nyitó kiállítása a XVni. század végéig dolgozta fel és mutatta be a hazai vegyészet és a vegyipar történetét: kialakulását és fejlődését. Már ennek a kiállításnak az előkészítése során érezhető volt a tervezési munka elé gördülő nehézség, hogy a tudománytörténet művelői kevéssé számoltak a vizualitás igényével. így - többek között - a közleményeikben leközölt képek legtöbbször csupán igénytelen Illusztrációk, kiállítási méretre legtöbbször nem nagyíthatók, ugyanakkor szerzők még a forrásukat, lelőhelyüket sem közlik, ami pedig lehetővé tenné, hogy a muzeológus könnyebben jusson el egy jobb minőségű fotóreprodukció készítésének a lehetőségéhez. Amikor a következő lépésként a XDC. század első fele, a magyar reformkor vegyészeiének és vegyiparának a bemutatását kellett előkészíteni, abba a nehézségbe ütköztünk, hogy a vonatkozó szakirodalom nem nyújtott elegendő támpontot az adat- és anyaggyűjtéshez. így kezdeményező kutatómunkára kényszerülve, olyan eléggé fel nem tárt forrásokra is bukkantunk, melyek megítélésünk szerint a technikatörténet minden ágának művelői számára érdekkeltők lehetnek. x

Magyar Vegyészeti Múzeum, 8100 Várpalota