Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Kémiai technológiai ismeretek a magyar iskolákban 1700–1850

Ma már nem lehet pontosan megállapítani, mely katolikus iskolák vezették be Mitterpacher kiváló mezőgazdasági és technológiai tankönyveit, annyit azonban igy is leszögezhetünk, hogy a XVIEf. század utolsó harmadában a magasabb katolikus iskolákban megvolt a lehetőség korszerű gyakorlati kémiai (technológiai) kiképzésre. Ugyanakkor viszont a protestáns iskolákat a körülmények ebben az időben stagnálásra kényszeritették. A Ratio Educationist nem tartották magukra nézve kötelezőnek, a tanároknak a nyugattal való kapcsolata a császári parancs alapján lényegesen összeszűkült, igy az újra fellendülő nyugati iparosodás követelményeinek szele lassabban jutott el a protestáns kollégiumok oktatásába, mint a katolikusokéba. A századforduló körül azonban több tényező bizonyltja, hogy a társadalmi követelményeket ezeknek az iskoláknak is meg kellett érezniök. A kolozsvári egykori unitárius kollégium könyvtárában egy kéziratot találtam, amely ugyancsak egy (meg nem nevezett) "fordítandó Könyvnek magyarosított Tartalma", azonban az a könyv, amelynek forditását tervezték, cimét és beosztását tekintve, csakis Gabon Antal emiitett vidám fizikájának egy későbbi, valószínűleg 1767es kiadása lehetett. (A fordító a Physica exotica seu Arcana naturae et artls cimet, Idegen Böltségek vagy Természet és Mesterség Titkai-nak fordította). A könyvtár ezt a dátum nélküli fordítást a kézirás típusa alapján a XIX. század elejére teszi, s ez nagyjából igaz is lehet. Ekkor, a századforduló körül figyelhető meg, hogy a protestáns iskolákban ismét a gyakorlati élet felé fordulnak. Az akkori társadalmi érdeklődést mutatja az erdélyi Gergelyffi András 1809-ben Pozsonyban kiadott könyve: "Technológia vagyis a' mesterségek és némely alkotmányok rövid leirása". A szerződném utal arra, hogy ezt a könyvet a gyorsan magyarosodó tannyelvű protestáns iskolák használták volna, de valószínűnek kell tekinteni, hogy segédkönyvnek alkalmazták, ahogyan Kováts Mihály un. Magyar Chemiáját Sárospatakon a tanulók rendszeresen használták. Gergelyffi munkája, ha forrásai között előkelő helyen emliti is Mitterpachert, túltesz azon, mert egyszerűbben, közvetlenebbül (s főleg magyarul) fogalmazott. Könyvében a Természet Históriájának "bevett felosztását" követte. Az első részben az állatok "és azoknak használható részeikről", másodikban a "növényekről", a harmadikban a minerák (ásványok) hasznairól értekezett, röviden, velősen. Hogy a protestáns iskolák a gyakorlati kérdésekről szóló tájékoztatást szükségesnek érezték, bizonyltja az az adat, hogy a XIX. század legelső éveiben a legtöbb protestáns iskola kiegészitette tantestületét egy olyan tanárral, aki a kémiát és általában a technológiát is oktatta az alumnusok számára. Elsőnek Debrecent kell említenünk, ahol az egyik régi tanítvány, Cseh-Szombathy József orvos 1815-ben alapítványt tett, hogy annak terhére ásvány-, növény-, vegytani és technológiai tanszék létesíttessék. Ez volt az első olyan kémiai tanszék, amely nyelvében is egészen magyar volt. Elsőnek a külföldön tanuló Kerekes Ferencet, a kollégium egykori diákját hivták meg, aki nem sokkal azelőtt egy állatorvosi könyvnek magyar fordításával már hallatott magáról. A meghívás elfogadása után - a kért és kapott engedély alapján - az előadandó anyagok elmélyültebb tanulmányozása végett, több külföldi egyetemet és Intézményt, gyárat keresett fel. A debreceni nagykönyvtárban őrzött vaskos iratcsomó tanúskodik arról, hogy Kerekes Ferencet főleg a technológiai kérdések érdekelték. Az ugyancsak fennmaradt előadási jegyzetei azonban a gyakorlati kérdéseket nem érintik. Vagy a feljegyzések vesztek el, vagy pedig a kezdeti lendület vált az álmos alföldi városban veszendővé. Hasonlóképpen nem tudjuk, miképpen tanította Marosvásárhelyt a kémiát Bolyai Farkas, tudjuk viszont, hogy Pápán a kimagasló tehetségű Tarczy Lajos előadásaiban igen jó kémiát, de szinte semmi gyakorlati vonatkozást nem tanított. Sárospatakon a