Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Kémiai technológiai ismeretek a magyar iskolákban 1700–1850

Amikor a XVITJ. század közepén a jezsuita rend ellen az egyházon belül Is egyre eró'sebbek lettek a támadások, önvédelemből sokban feloldották az addigi merev oktatási rendszerüket, és igyekeztek behozni a lemaradást. így alakult ki az a helyzet, hogy az 1750-es évektől kezdve a kétféle felekezet iskoláiban folyó természettudományi oktatás lényegében igen hasonlított egymáshoz. Viszonylag jó természettudományi alapokat fektettek le, de technológiai oktatás hiányzott akkor Magyarország minden Iskolájából. Ez a helyzet sokáig igy is maradt az iskolák többségében, a Ratio Educationis sem változtatott rajta, a kevésszámú kivétel azonban igen jellemzően mutatja, hogy a magyar társadalom szükséglete egyre gyorsabban fejlődött. Kétségtelenül a legjelentősebb a Selmecbányái kohászati akadémia megalakítása 1763-ban. Ez ugyan á nagy Habsburg-monarchia központi intézménye volt sokáig, magyarnak csak az elhelyezését tekintve mondhatjuk. Eszméje azonban nem Bécsben szü letett, hanem Nagyszebenben; az ottani jezsuita rendfőnök tett javaslatot magyarul és németül oktató kohásztisztképző iskolára. Az iskola tervezetében délelőtt naponta egy óra elmélet, majd egy óra gyakorlat, délután pedig két óra gyakorlat szerepelt a bányászat-kohászat köréből. Selmecbányára azért esett végül a császári kormányzat választása, mert ez a birodalomban középponti helyzetet foglalt el. Ennél fontosabb ok volt azonban, hogy ott már 1735 óta működött egy bányászati iskola, ahol a tanulókat bányatisztek, a bányászat és kohászat mesterségére oktatták. Különösen a kohászati analízisben kívánt jó kiképzést adni. Amikor 1763-ban felsőfokú intézménnyé tették az iskolát, az elméleti oktatást erősítették elsősorban, de Intézkedéseket tettek az ipar és a műszaki oktatás kapcsolatáról is. Az egyik professzor Patzier Mihály 1805-ben kiadott kohászati kémiai könyve jó kémiai alapvetés. Közben Kolozsvárott 1793-ban mégis létesült egy kémiai-metallurgiai iskola, amelyiknek tervezetét a tellur felfedezője, Müller Ferenc és Etienne András orvos készítették. A tervezetből kiderült, hogy inkább a vegyészmérnöki, mint a kohómérnöki képzés egyik előfutárát láthatjuk ebben. "Az intézetnek - mondja a tervezet - ebben a tartományban az lesz a célja, hogy azok a természeti kincsek, amelyeket az ásványvilág nagy bőségben tartalmaz, megismerhetők és a természet által kijelölt célra fordíthatók legyenek. Ez a felhasználás nemcsak a bányászatra terjed ki, hanem magában foglalja az egész gyógyászatot, kézművességet..." Ki akarták alakítani a hallgatókban a technológiai szemléletet. Az első kolozsvári professzor, az emiitett Etienne András a Kárpát-medence első kémiakönyvében (1795) igen korszerű módon tárgyalta a kémiát, de a technológiai vonatkozásokra nem tért ki, korai halála (1797) megakadályozta müvének befejezését. Nem tudjuk tehát, mennyi kémiai technológiai ismeretet kivánt tanítványainak átadni. Utódai az "iskolát" igen gyorsan és igen alaposan lezüllesztették. A sokkal jobban kialakult, sokkal nagyobb hagyományokkal rendelkező, az egész világon ismert selmeci akadémián is leromlott a színvonal a XIX. század elején. Beudant francia geológus az akadémia leromlását a "fiskus szellemének" tulajdonította, pedig elsősorban az volt a hanyatlás oka, hogy a napóleoni háborúk következménye ként egy időre visszaesett a kapitalista ipar fejlődése, visszaesett a fémek piaca, hiányzott tehát az a rugó, az a társadalmi igény, amely a selmeci (és a kolozsvári) főiskolákat létrehozta. Mig azonban a kohászat az ipar függvényeként visszaesett a századforduló táján, volt egy olyan gyakorlati tudomány, amelynek éppen a napóleoni háborúk adtak különös időszerűséget, s ez a mezőgazdaságtan.