Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Kémiai technológiai ismeretek a magyar iskolákban 1700–1850

SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN* KËMIAI TECHNOLÓGIAI ISMERETEK A MAGYAR ISKOLÁKBAN 1700-1850 Konferenciánk központi gondolata annak a folyamatnak bemutatása, hogyan mutatkozik meg Közép-Európában a kapitalista termelésre való áttérés a termelés technikai fejlődésében. Előadásomban az alapkérdést más oldalról igyekszem megközelíteni: hogyan tükröződik a termelés hatalmas európai fejlődése a magyar iskolákban a kémiai technológia tananyagában és szemléletében? A vizsgálódást igen neheziti, hogy a konferencia által felölelt időszakban a tantárgyak között egyetlen hazai iskolában sem szerepelt kémiai technológia, de általában még kémia sem. A tankönyvek és kéziratos jegyzetek anyagának áttanulmányozása azonban azt bizonyítja, hogy más tárgyak keretén belül mindig szerepeltek a kémiai termelés bizonyos kérdései. Kevés és felületes volt ez általában, mégis alkalmas tükrözői a magyar társadalom ellentmondásoktól ugyancsak nem mentes átalakulásának. A XVIII. század elejei iskoláink két élesen különböző típust mutattak: alapjaiban más szellem uralkodott a katolikus és más a protestáns iskolákban, miként a kulturális élet egész területén a vallási megosztás vájt szinte áthidalhatatlan szakadékot a két vallás, illetve valláscsoport közé. 1. A katolikus iskolák tanításának rendjét még a XVlTf. század közepén Is az 1599es jezsuita tanulmányi előirás, a Ratio Studiorum, szabta meg igen mereven. Ebben a természettudományok a filozófiának alávetett fizikában fordultak elő. Ez a fizika azonban nem volt semmi esetre sem természettudománynak nevezhető, hiszen nem állott egyébből, mint Arisztotelész müveinek, mondatainak ismétléséből. Legfeljebb abban lehetett eltérés a különböző tanárok oktatása között, hogy hogyan értelmezték a nagy görög bölcs egyik vagy másik kijelentését. Sok magyarországi és külföldi vitáról maradt fenn nyomtatott anyag is melyben arról vitatkoztak, hogy a tüz-viz-levegő-föld nevezhetők-e a világ elemeinek, vagy pedig - miként Arisztotelész máshol Írja - az anyag (matéria) és az alak (forma). Az ilyen szellemű oktatásban gyakorlati kérdésekről a tanár nem szólhatott, hiszen a Ratio Studiorum megkötötte a jezsuita páterek kezét, mondván, hogy "a jelentőséggel biró dolgokban Arisztotelésztől el ne térjenek". Egészen különös azonban, hogy még ezeken a merev korlátokon keresztül is áthatolt a korszellem. A jezsuita tanárok között több olyan volt akkor is, a későbbiekben is, akik alapos felkészültséggel, a korabeli tudományos irodalom széleskörű ismeretével rendelkeztek, s akik bár engedelmesen végrehajtották az oktatásban a rendi előírásokat, tudták, hogy a kor más műveltséget követelne meg a XVITI. századi értelmiségiektől. x

Hosi Minh tanárképző Főiskola, 3301 Eger