Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szabadváry Ferenc: A technikai fejlődés egyes jellegzetességei Közép-Európában a 18. században

ujabb jelenséggel: megalakulnak a politechnikumok. Ezek a kifejezetten technikai felsőbb iskolák, melyek azonban mégis jóval alsóbbrendüek voltak, mint az egyetemek. Még közel egy évszázad kell, mig műegyetemekké alakulhatnak. S érdekes, a politechnikumok nem a fejlett ipari országokban alakultak meg, hanem megint itt KözépEurópában van a bölcsőjük. Bár az École polytechnique 1794-ben alakult Párizsban, de ő csak névadó, tartalmilag nem azonos az itt kialakult politechnikumokkal, hiszen felsőbb katonai-műszaki iskolává vált hamarosan, s még máig is az. A polgári, elsősorban gépészeti-építészeti-mechanikai-kémiai ismereteket oktató politechnikumok elsője a prágai (1806), azt követte a grazi, a bécsi. Csak azután, 1825-ben jön létre az első Németországban, Karlsruheban, utána gyorsan másutt, parmstadt 1826, München 1827, Drezda 1828, Stuttgart 1829, Hannover 1831 stb.) 1845-ben Budán is megalakult a politechnikum, a József Ipartanoda. Ez a fajta műegyetem tulajdonképpen napjainkig is e közép-európai területre jellemző. Franciaországban. Angliában, Amerikában később és másfajta szervezettel alakultak ilyen iskolák. Csak a legutóbbi korban kezdenek egymáshoz közeledni a formák, de ugyanakkor napjainkban kezd eltűnni a különbség is egyetem és műegyetem közölt. Németországban számos Technische Hochschule felveszi az Egyetem (nem Műegyetem) nevet, pl. Stuttgartban, és épiti ki a technikaiak mellett a klasszikus fakultásokat, vagy megtartván műegyetem nevét teszi ugyanazt, mint Münchenben, ahol a műegyetemnek még orvoskara is van, vagy forditva, egyetemek alapítanak mérnöki fakultásokat, mint Jugoszláviában. (Érdekesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a Műegyetem elnevezés magyar találmány: a budai politechnikum magyarul már 1860-toi trü — egyetemnek nevezi magát. A német analógok még nem voltak Technische Universitatek, hanem csak Technische Hochschulék. Ez azonban csak elnevezésbeli és nem tartalmi különbséget jelentett közöttük.) Ez az integrálódási folyamat szükségszerű: a tudományok válaszfalait a megismerés egyre inkább lebontja, s mindenhol keresik a módját, hogy az oktatás szervezete valahogy kövesse ezt a tényt. A tudományos-technikai forradalom korában valósul meg tehát az, ami a XVIII. század végén már határozottan megindult, aztán egyszerre megszűnt s a fejlődés más irányt vett. Nem vállalkozom arra, hogy a XEX. század elején mutatkozó fordulat okait megmagyarázzam. Nem is tudnám. De azt hiszem, megérdemelne e kérdés, nevezetesen a műszaki oktatás elválása és önálló uton történő fejlődése, közelebbi vizsgálatot. Néhány gondolatot azonban felvetnék: nem állítom, hogy biztos kiállják a kritikát. Nyilván összefüggésben áll mindez, amit e fordulatról mondtam a kameralisztika általános csődjével. A kapitalizmust nem lehetett "felépíteni" gazdaságilag erős, érdekeiért önmagában kiállani tudó polgári osztály nélkül. S ezen az egész közép-európai tájon tulajdonképpen ez hiányzott a XVni. században. Az üzemeket állami támogatással alapították: igen sokszor nem is polgárok, hanem vállalkozó kedvű arisztokraták. Még Magyarországon is találhatunk belőlük eleget. Ezek nem lettek igazi vállalkozók, latifundiumaikból akartak állami segítséggel még több hasznot, lehetőleg iparban dolgoztatott jobbágyaik segítségével. A polgári gyáralapítók pedig hűen szolgálták az államot, hiszen annak jóvoltából és segítségével gazdagodtak. Talán jobban érezték magukat, ha gyermekeik a rizikós gazdasági élet helyett biztos állami hivatalt vállaltak. Abból még segíthettek is a manufakturáló rokonon. Különösen Ausztriában és Csehországban udvarhü, kormányhü és a közös érdekeken, hivatalokon keresztül összefonódott nemesség és polgárság alakult ki, amely összefonódottság jó egy századot kibirt. A Habsburg birodalom végül is győzött a hosszú háborúban a francia forradalom, majd Napóleon ellen. De ezalatt feladta felvilágosult eszméit, nem akart a tűzzel játszani. Azonkivül nem is tudott ipart támogatni, hiszen az egész államot hajszál híján csődbe vitték a végeláthatatlan hadikiadások. De a háború mindig jó talaj a kapitalista