Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szabadváry Ferenc: A technikai fejlődés egyes jellegzetességei Közép-Európában a 18. században

útjában volt Magyarország, a maga önálló intézményeivel. A birodalmi ideológiát a kameralizmus szolgáltatta, s a kamarákon keresztül hatott. A technikatörténet hazai vizsgálata alkalmával az ember óhatatlanul találkozik a kamara sok tervszerű és céltudatos intézkedésével; mintha bizonyos tervszerűség­gel, s állami támogatással próbálták volna a kapitalizmust megvalósítani. Az ipar­támogatás tudatos volt. A kormány merkantilista politikájából következett. Ez Magyar­országon is hatott, de jóval kisebb mértékben, mint az osztrák és cseh tartományok­ban, ahol a XVIII. század derekán a miénket messze felülmúló iparfejlődés követke­zett be, elsősorban a textil- és vasipar területén, állami előnyök, privilégiumok, sőt dotációk segítségével. Nálunk inkább a mezőgazdasági ipar területén volt első­sorban fejlődés, de a keletkező üzemek még alig érdemelték meg a manufaktúra ne­vet. Talán a vegyi ipar egy sajátos fajtáját, a hamuzsir termelést lehet magasabb szintűnek nevezni. Ez viszont kegyetlen rablógazdálkodást okozott erdeinkben. Ha Közép-Európa technikáját s az ezen alapuló gazdasági fejlesztést akarjuk megvizsgálni, akkor is feltétlenül belebotlunk a kameralisztikába, amely mind Ausztri­ában, mind Szászországban, Poroszországban rendkivül nagy szerepet töltött be. Ezt az irányzatot, vagy tudományt, vagy nem is tudom hogyan nevezzem, rendkivül ne­héz definiálni: A merkantilizmusnak ez a kelet-közép-európai módosulata, tudomány is volt, amely államtant, pénzügytant és közgazdaságtant tartalmazott, de ezenkívül technikai ismereteket is, amelynek tanszékei voltak az egyetemeken, de ezen túlme­nően tudatos gazdasági program volt, állami koncepció. Sőt Ausztriában, mint mon­dottam, birodalmi ideológia is lett a kameralizmus, mely a kialakult Habsburg poli­tikai egység mellé, és annak alátámasztására egységes birodalmi gazdaságot kivánt létrehozni, ahol az egyes birodalomrészek adottságaiknak legjobban megfelelő és egy­mást szervesen kiegészítő gazdasági tevékenységet folytatnak. S ebben a koncepció­ban Magyarországnak tudatosan a mezőgazdasági termelés és a nyersanyagszállitás jutott. Az osztrák kameralizmus fénykorában, a század közepén sem tudta célkitűzé­seit teljesen megvalósítani, gazdasági, politikai és nemzeti kompromisszumokra kény­szerült, de rendkivül sok minden mégis létrejött belőlük és hatottak. Hatott Magyar­országon is: ellentmondásosan, egyes kérdésekben pozitívan, egyesekben negatívan. Ezt az irányzatot a magyar történetírás talán még nem vette teljes súlyával figye­lembe, pedig ha a gazdasági-technikai alapokról indulunk a történelem kérdéseihez, akkor nem lehet róla nem tudomást venni; csak ujabban fordítanak rá nagyobb figyel­met. Az osztrák kameralizmus ideológiai atyjának az 1635-1682 között élt Johann Joachim Bechert tartják. Érdekes személyiség volt. A legérdekesebb az, hogy a ké­miatörténet régóta számon tart egy Johann Joachim Becher nevü Speyerben született orvost, akinek sajátságos elmélete az égés magyarázatára a flogiszton elmélet elő­futára volt. Becher azt hirdette 1669-ben megjelent Physlca subterránea cimü köny­vében, hogy az ércek, kövek, általában az ásványi anyagok háromféle földből állnak^ a terra vitrescibileből, mely az anyagra, a terra fluidából, amely a szagra, fajsuly­ra és végül a terra pinguisből, amely az éghetőségre jellemző. Mínjden éghető anyag tartalmazza a terra pinguist, minél éghetőbb, annál többet. Ezt a gondolatot fejlesz­tette tovább Stahl a kémia fejlődését közel egy évszázadra befolyásoló flogiszton -elmé­letté, az első tudományos kémiai elméletté. Becher sokáig élt Béresben, majd "udva­ri intrikák" miatt Hollandiába, végül Angliába ment, ahol bányák felügyelőjeként fe­jezte be életét. így a kémiatörténet. A gazdaságtörténészek pedig ismernek egy je­les Becher nevü gazdasági szakirót, aki 1669-ben megjelent Politischer Diskurs cimü munkájában az államkincstár gazdagodásának és a polgárok jólétének összefüggéseit

Next

/
Thumbnails
Contents