Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Vajda Pál: Ipari régészet – műszaki emlék-védelem

Az ipari műemlékek rendszeres és központi nyilvántartása, ennek alapján pedig megóvásuk, lényegében most megoldásra váró feladat. Ám sem az Országos Műszaki Múzeum, sem más intézet nem képes egymagában feldolgozni az egész ország területén fellelhető műszaki-ipartörténeti emlékeket. így nagyon hathatós segítséget jelenthetnek a kellően tájékozott egyéni érdeklődők, történeti vagy honismereti szakkörök és klubok. Ennek a lehetőségnek jó példái a Lengyelországban és Angliában tevékenykedő technikatörténeti egyesületek és csoportok. Nem kevésbé értékes lehetőséget nyújthatnak az egyes muzeumok körül tömörülő "baráti körök". Helyesen állapitja meg Bor Ambrus újságíró (21), hogy "társadalmilag kellene felfigyelni arra, hogy ipari műemlékeink is vannak". » A muzeumok szakembereinek létszáma aligha lenne elegendő az egész ország területén fellelhető ipari műemlékek feltérképezésére. Hidak, gátak, zsilipek, régi és jellegzetes ipari építmények egész sora vár még feltárásra, pontos leírásra, megörökítésre. Nyilvánvaló, hogy az említett tárgyak mindegyikének megőrzése nem lenne indokolt, de megsemmisülésük előtt feltétlenül megérdemlik a részletes lefényképezést, dokumentumaik összeállítását. Ez annál is szükségesebb, mert az ipari műemlékek a dolgozó emberek életének - régebbi korokból - csaknem egyedüli hiteles dokumentumai. Sokszor a történészek sem fordítanak kellő figyelmet erre a tényre. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem lehet, nem is szabad az ipari régészet tárgyait korukból, környezetükből kiszakítva vizsgálni. "Műszaki múzeumba be lehet vinni egyes gépeket és ezek tanulmányozása ott hasznos és érdekes. Még sokkal érdekesebb azonban, ha az ipari emléktárgyakat a helyszinen, termelő együttesben ugy és olyan körülmények között mutatjuk be, ahogy termeltek. Ha megőrizzük korhűen az egész környezetet, majd az épületet is" - írja Szabadváry Ferenc, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója (22). Érdekes lehet ugyan például egyetlen régi gőzgép vagy hid stb. tanulmányozása, de mennyivel többet mond, ha az adott kor technikai és társadalmi körülményei között vizsgáljuk. Csupán egyetlen példaként: a pest-budai Lánchid az épités idején magában véve is jelentős műszaki alkotás volt. Ám nem kevésbé érdekesek és jellegzetesek az építését megelőző viták, vagy az, hogy miként fizették a hídon dolgozó német, olasz és magyar munkásokat (az utóbbiak díjazása volt a legalacsonyabb). A külföldi példák nagyon szemléletesen mutatják be e tevékenység értékét. Az NDK-ban, a széles körű közreműködés révén, egyedül Szászországban 1000-nél több Ipari emlék listáját állították össze, Lengyelországban közel másfélezer műemlékről készült jegyzék. Meglepő, hogy hazánk korábbi ipari elmaradottsága, valamint a háború pusztitása ellenére milyen nagy számú ipari emlékkel rendelkezünk. Az eddigi munkák és eredmények máris igen tanulságosak, méltán lehetünk büszkék ezekre a kezdeményezésekre. Ilyen pl. az ajkai Bányászati Múzeum és a salgótarjáni Földalatti Bányamuzeum, vagy a régi manufaktúrát bemutató pápai Kékfestő Múzeum is, és a korszerű iparágat szemléltető zalaegerszegi olajipari skanzen. Ide csatlakozik a budai és a győri Patika-múzeum. Meglepően gazdag a kohó- és öntőipar emlékeinek dokumentációja, amely a késő római kortól a XDC. század elejéig szemlélteti a kohászat történetét. Kiemelkedik közülük a rekonstruált ómassai kohó és a Ganz-öntödében működő Öntödei Múzeum. Anélkül, hogy teljességre törekedtem volna, saját kutatásaim és tapasztalataim alapján megkíséreltem Magyarország legjelentősebb ipari-műszaki műemlékeinek jegyzékét összeállítani. Nem vitás, hogy ez az összeállítás kiegészítésre szorul. Szeretném azonban, ha a hazánkat ismerők és a természetet járók érdeklődését felkeltettem volna műszaki-ipartörténeti emlékeink iránt. Igen hasznos lenne, ha e jegyzéket saját ismereteikkel kiegészítenék. De fontos lenne a már jegyzékbe vettek pontos