Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Vajda Pál: Ipari régészet – műszaki emlék-védelem

Az elavult berendezések felujitása a termelő anyagi érdeke, a használatból kivont nagyobb objektumok - például egy-egy régi gőzgép, malomszerkezet stb. megőrzése pedig eléggé nagy területet, esetleg anyagi áldozatot is igényelne. Hidak, gátak és hasonló "műtárgyak" esetében az avult szerkezet fenntartása gyakran nemcsak célszerűtlen, hanem veszélyes is lehet. Némileg kedvezőbb volt a tudománytörténet emlékeinek helyzete: főiskolák, egyetemek szertáraiban - vagy ahogy régebben nevezték, museumaiban - gyakran maradtak fenn a régebbi korok kísérletező és szemléltető eszközei, a személyes kegyelet, a szellemi alkotók emlékének járó tisztelet is sok mindent megőrzött. (Ámbár e téren is megdöbbentő barbarizmusok fordultak elő. így pl. Galilei iratainak egy részét hentesáru csomagolására használt papírként fedezték fel. Nálunk is előfordult, hogy egyedülálló tudományos rajzokba olajos gépalkatrészeket csomagoltak.) Magyarországon a műszaki emlékek védelméről szóló rendelet (3) - amely időpontját tekintve világviszonylatban is az elsők közé tartozik - nagy lendületet adott a technikai emlékek felkutatásának, gyűjtésének és tanulmányozásának. Ez a rendelkezés elvileg kiterjeszthető az ipari műemlékekre is. (4) Ezzel kapcsolatban azonban foglalkozni kell az ipari műemlékek és az Ipari régészet fogalmával. Ugyancsak figyelmet érdemel az ipari régészet tárgykörének tisztázása is. Kivánatos lenne, hogy éz a fiatal kutatási terület mennél szélesebb körben válna az érdeklődés és megismerés tárgyává. IPARI MŰEMLÉKEK A XLX. században alakult ki a technika- és tudománytörténeti muzeumok mai formája. Ekkoriban indult meg a műszaki emléktárgyak rendszeres gyűjtése is. Ez a gyűjtő tevékenység azonban hosszú időn át a kisebb terjedelmű, könnyen mozgatható és tárolható tárgyakra korlátozódott. Egy-egy nagyobb objektum jobbára csak a személyi kegyelet emlékeként maradt fenn. (Watt-féle gőzgép, Stephenson mozdonya stb.) E téren talán a vasúti közlekedés jelentette a legkedvezőbb kivételt: a vasúttársaságok régebbi objektumai egy részét példamutató gondossággal megőrizték. A terjedelmesebb ipari objektumok fennmaradásának és megőrzésének több akadálya, nehézsége is van, amelyek éppen az ipar, a kereskedelem és a közlekedés jellegéből adódnak. Az elavult gépek, berendezések felujitása, vagy teljes kicserélése anyagi érdeke a termelőnek. A használatból kivont nagyobb objektumok megőrzése gyakran elég nagy teret igényel (emellett anyagi tehertételt jelent). Fokozott mértékben áll ez nagyobb ipari építményekre: malmokra, zsilipekre, jellegzetes épületszerkezetekre stb. Ezzel kapcsolatban egyetérthetünk Sigfried v. Weiher megállapításával: "Világos.., hogy nem minden szélmalom és kut maradhat meg.. Az objektumoknak érdekesnek és jellegzetesnek kell lennie a környezetben, amelyben áll... A tárgy technikája hiteles kell hogy legyen, azaz egyáltalában nem szabad utánzatot, vagy hamisítást tartalmaznia" (5). A müncheni Deutsches Museum technikatörténészéhez hasonló felfogást vallanak az NDK ipari régiségeinek kutatói. Érdemes felfigyelni az ipari műemlékek általuk alkalmazott - számunkra is irányadó - csoportosítására (6): 1. Nagy jelentőségű nemzetközi és nemzeti műemlékek. 2. Nemzeti fontosságú és körzetileg nagy jelentőségű műemlékek. 3. Körzeti és helyi jelentőségű műemlékek.