Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Vajda Pál: Újabb adatok a híradástechnika magyar úttörőiről

13. ábra. A holdradar tükörantennája berendezés elvesztése, a munka elvégzését 1945 év második feléig elhalasztották. Kísérleti eredményt csak a következő óv elején szolgáltattak. 1940. február 6-án Bay Zoltán jelentette, hogy az Egyesült Izzó laboratóriumának munkatársaival sikeres radar kísérleteket hajtottak végre és rádióhullámok visszaverődését regisztrálták a Holdról

133

. Abban az időben nemcsak a rádióhullámoknak a világűrben való terjedése volt még teljesen tisztázatlan kérdés, de a Holdról is még csak optikai ismereteink voltak, felszínének finomszerkezetét alig ismertük. A sikeres kísérletek bizonyították, hogy a Hold felszíne a Föld kőzeteihez hasonló visszaverődési tényezőjű kőzetekből álló test, továbbá, hogy a mikrohullámok jelentéktelen veszteséggel kilépnek az ionoszférából és visszaverődés után a Földre vissza is térnek. Az eredményes kísérlet egyúttal bizonyíték volt arra is, hogy a Holddal, a bolygókkal, a távoli égitestekkel megvalósítható a rádió kapcsolat. Jogos volt tehát az a következtetés is, hogy a rakétakutatások előrehaladásával a mesterséges holdak földi irányítása ós rádióösszeköttetése megvalósítható. A magyar holdradar adója 120 megacikluson dolgozó, 2 ellenütemben kapcsolt trióda volt, amely forgatható ós minden irányba beállítható 8x6,5 m méretű, 36 dipólusból álló sík antennarendszerre dolgozott. Ugyanerre az antennára csatlakozott a vevőberendezés is, egy kétszer transzponáló 1 megaciklus sávszélességű szupervevő, 30 ciklusra szűkített sávú végfokozattal. Az adó-, vevő- és észlelő-berendezést egy szinkronmotorral hajtott, 3 másodpercenként körülforgó kapcsolókorong vezérelte. A holdradarral kisugárzott energiának a Hold felületéről visszaverődő részének érzékelése és kétséget kizáróan történő rögzítése jelentős nehézségbe ütközött. A vevőberendezés érzékenységét a zajszint korlátozta. A holdradarral kisugárzott kis teljesítménynek ugyanis csupán egy hányada éri el a Hold felületét, és a visszaverődő résznek ugyancsak egy kis töredéke jut