Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező

középpontján menvén keresztül, az Auv, és ABC zl-eket hasonlóknak lehet tekinteni; tehát ha BC-a, AB = T, uv = h, Au = t-nek neveztetnek, lesz: T : a = t : h, Úgyde láttani elvek szerint: 1 V _ J_ T-t + T ~ f hol f a távcső gyutávját jelenti; ezen két egyenletből t kiküszöbölhetvén, lesz: T = 4— • ——r- > vagy közelítve = f + f ~ . h a — h J h Czólszerű a távot itt is a távcső forgástengelyétől számítani, mely körülbelül a távcső közepére esik; ekkor a fentebbi értékből l/2f-et le kell vonni, és lesz: 2 ^ h Legyen a csavar lépésének hossza = p, a leolvasott csavarállás = n, akkor h = np, és helyettesítés által lesz: T=-if + i

a

=M

+-^ 2 pn n hol M és N állandó együtthatókat jelentenek." A leírásban említett Ramsden rendszerű keresztszállal ellátott okulár a készletből hiányzik, az idők folyamán elveszett. Kruspér a gyakorlati mérései folyamán tapasztalta, hogy a leírásban F-el jelzett lépték leolvasása a terepen nehéz volt, mert az E jelű orsó kis menetemelkedése (0,26 mm) miatt az osztások igen sűrűek voltak és leolvasási hibát eredményezhettek. Továbbá a lépték elhelyezése ergonómiai szempontból hibásnak bizonyult, ugyanis a megfigyelési helytől (okulár) a lépték távol volt. (Az egyenes lépték helyére a darabon már csak furatok utalnak.) E hiba kiküszöbölésére — utólagosan — az E orsóra tizesváltos fordulatszámlálót épített be, melynek számolási tartománya 99,,. A fordulatszámláló szerkezet ráépítése a hehométerre 1868 — 70 táján történhetett, mert a könyvében közölt ábrákon ez a szerkezeti elem még nem szerepel. Ez már ergonómiai szempontból szerencsésebb elhelyezésű, de hátránya volt, hogy a mérés közben a számlálómű állása elmozdulhatott. A későbbi konstrukcióknál (1870 után) már a számláló szerkezet burkolatot kapott. Kruspér leírásában nem említi meg az objektívmikromóteres (Heliométer) mérőelemmel meghatározható legkisebb szöget — csak utal rá, hogy „minden eddigit felülmúl" — kísérleti készülékével a heliométerrel, a paránycsavaros mérőelemmel közel azonos értéket, azaz 1/3" (szög-másodperc) érhetett el. Kruspér tudta, hogy nagyobb nagyítású távcsővel a mérési pontosság javulni fog, mert az ő korában a csillagászat a heliométerrel nagyságrenddel jobb mérési eredményt ért el. (Az „új lejtmérőbe" épített távcső már cca. negyvenszeres nagyítású volt.) Kruspér könyvének előszavában ugyan megemlíti, hogy „előadott távmérőhöz (objektívmikromóter) a táblák szintén munkában vannak"

58

. Ezek a táblázatok nyomtatásban nem jelentek meg, sőt hagyatékában kéziratban sem volt fellelhető. Kruspér bizonyára tudta, hogy leírt elve alapján, műszere redukáló tahimóterként is alkalmazható lett volna. A modern hazai geodéziai irodalmunk Kruspér okulármikrométeres távmérési elvét ismerteti. (Bárány N.: Optikai Műszerekelmélete, Bp. 1952. HL k. 378 - 79. p.) Kruspér a távmérőkre vonatkozó vizsgálatait már az 1860-as évek elején befejezte, mert a vizsgálat alapján megszerkesztett „új lejtmérő" (Kruspér így nevezte) már az 1865. években készen volt. Az új lejtmérőműszer tervezői koncepciója 59 „.. .szerkesztettem egy új lejtmérő műszert, mely a 20. ábrán látható. Ez általában véve az Ertel-fóle műszerhez leginkább hasonlít; állványa a Reichenbaeh-féle, limbusa C, Alhidadója D, durva és finom mozgással ellátva, s két Noniussal felszerelve, melyeken egyes perczek olvastatnak le. Az Alhidadéből két egymással átellenben álló oszlop E