Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái

Fentiekben megkíséreltük, a kémiatörténészek által mindezideig meglehetősen elhanyagolt, Szilárd Béla életművének legalább egy részét feltárni. Igyekeztünk kimutatni, hogy Szilárd Béla, mind tudományos munkásságát, mind szemléletét tekintve, saját korában korszerű volt. Miközben megkíséreltük Szilárd fotokémiai műveit kapcsolatba hozni a fotokémia egyetemes fejlődésével, megpróbáltunk rámutatni arra is, hogy Szilárd észrevette korának azt a jellegzetességét, hogy a tudomány és a technika kapcsolata változáson megy keresztül. Felismerte, hogy korában, legalábbis a tudomány és ipar kölcsönhatásának egy speciális területén, a tudomány súlya megnövekedett. Ez a szemlélet életművének további részében is alapvető fontosságú, pályafutásának későbbi szakaszában még markánsabban domborodik ki. Szilárd Béla fotokémiai munkáinak ismertetése után — úgy véljük — megalapozott az az állításunk, — ha még itt és most csak a fiatalkori munkák alapján is — hogy olyan tudományos pályafutás egy részét tekintettük át, amely a magyar kémiatörténet maradandó értéke. JEGYZETEK ÉS IRODALOM 1 Szabadváry F. — Szőkefalvi — Nagy Z.: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest 1972

t 278. old. 2 Szilárd Béla: Rádium és radioaktivitás. Budapest 1905. Mai H. és fia. 6. old. 3 Zemplén Győző: A testek radioaktív viselkedéséről. Budapest, 1905. * Marx: A tőke I. Magyar Helikon, 1967. 508. old. 5 Marx: A tőke I. Magyr Helikon, 1967. 424. old. lábj. 108. 6 J.D. Bernal: Tudomány és történelem. Gondolat Kiadó. Budapest 1963. 468. old. 7 Nézetünk szerint ugyanis a tudományos fejlődés csúcsai csak valamely korszak teljes tudományos életének analízisével magyarázhatók. Egy korszakalkotó elmélet nemcsak az őt megelőző, közvetlen elméleti előzményekkel, hanem a kísérleti technika fejlődésével, a lassan tökéletesedő műszerekkel hozzáférhető új adatokkal is összefügg. A tudomány forradalmait sok, viszonylag kisebb jelentőségű, de a fejlődést döntően befolyásoló tényező előzi meg. Az ilyen kisebb csúcsok elérését elősegítő felfedezések közvetve a tudományos forradalmak kialakulását készítik elő, ebben az értelemben talajt jelentenek azok számára. Pl. a radioaktivitás fejlődése a XX. sz. jellegzetesen új elméleteihez vezetett, hogy példaként csak a mesterséges elemátalakítást említsük, amely a kémia addig tudományosan el nem képzelhető új útjait mutatta meg. E fejlődés azonban feltételezi a jelenségek pontos tanulmányozását lehetővé tevő kísérleti módszereket, így pl. a sugárzást detektáló, könnyen kezelhető műszert: a Geiger—Müller számlálót. A tudományos élet igényelte ezt a készüléket, ami kitűnik abból is, hogy számos műszert szerkesztettek hasonló célokra, mindaddig amíg a legalkalmasabbat sikerült előállítani. Szilárd is eredményesen foglalkozott a sugárzás detektálásának kérdésével, így maga is hozzájárult a megfelelő módszer kidolgozásához, ezzel a radioaktivitás tanulmányozásának fejlesztéséhez. 8 H. Gernsheim: The History of Photography. Oxford University Press London New York Toronto. 1955. 20-21. old. 9 Vö. Gernsheim. Id. mű. 23. old. 10 „Valóban meglepő, hogy a lábjegyzetében Scheele eredményeit idéző Davy nem tudta levezetni a svéd kémikus eredményeiből, hogy az ammónia felhasználható olyan ezüstklorid oldására, amelyet fény nem ért, azaz a kép állandósítására." Gernsheim Id. mű. 33. p. 11 Fejős Imre: A magyar fényképezés kezdetei. Fólia Archaeologica Separatum (jelzet nélkül) 243. old. 12 Lásd erről részletesen: Horváth Árpád: Camera obscura. Táncsics Könyvkiadó. Budapest, 1965. 13 Gernsheim: Id. mű 24. old. " Horváth Á.: Id. mű. 46. old. 15 Vajon nem tekinthetjük-e azonosnak Bunsen ós Roscoe azon gondolatát, hogy a fotokémiai átalakulás mértéke arányos az elnyelt fénnyel, a fónyelektromosság Einstein-i magyarázatával ? Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy a kémikusok az adott időszakban