Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Székely Artur: Vajda P.: Hungarian Pioneers in Printing arts

Pál Vajda; Hungárián Pioneers in Printing Arts (A nyomdászat magyar úttörői). Publ. The Hungárián Central Technical Library and Documentation Centre, Budapest 1972. 103 old. 43 ill. Bibi. Minthogy első ízben látott napvilágot ilyen témát tárgyaló összefoglalás a nyomdászat terén működő kiemelkedő feltalálókról, ezért ezt a művet hézagpótlónak tekinthetjük, tehát értékes és örvendetes gazdagítása a szakirodalomnak. A szerző, aki az ipari találmányok és általában az ipartörténet évtizedes, tapasztalt művelője, ezúttal is elismerésre méltó tudományos munkát végzett, amelynek alaposságáról különösen az egyes témákról fellelhető összes adatok, a gazdag bibliográfia és a hazai és külföldi szabadalmi adatok közlése is tanúskodik. Mindezt összegyűjteni, rendszerbe foglalni és szakszerűen feldolgozni, fáradságos munkával jár — mint általában minden alapos műszaki-tudományos munka, de eredményes volt, mert most itt állnak előttünk a magyar nyomdászati feltalálók találmányaikkal együtt. A szöveget kísérő gazdag képanyag, amelyet, hogy jól érvényesüljön, műnyomó papírra autotípia klisékkel nyomtattak, a találmányok szemléltető ismertetését, műszaki megértését szolgálja. Az érdekesen megírt életrajzokból az olvasó megtudja, hogy valamennyi feltalálónk kiváló szellemi felkészültséggel, nagy akaraterővel és műszaki képességekkel rendelkezett. Találmányaik, sajnos; nem vonultak be közvetlenül az általános gyakorlati termelés szolgálatába, de nyilván nem azért, mert elgondolásaik tévesek vagy helytelenek voltak, hiszen ami nekik nem sikerült, azt mások, másutt több szerencsével némi változattal megvalósították. Vegyük például Uher Ödön fényszedés-rendszerét. Az ehhez tarozó gépegységek kifogástalanul működtek és alkalmasak voltak a termelésre, az ólom nélküli, az úgynevezett hideg szedés előállítására. Ezért a szakember még ma sem talál elfogadható magyarázatot arra, hogy miért állították le Uher fényszedőgépének gyártását. Az a halvány gyanúnk, hogy egy titokzatos céllal odavetett „narancshéjon" csúszott el a jelentős találmány sorsa, amely a második világháború előtti fényszedőgép-kísérletek után még a mai követelményeknek is megfelelően megoldotta a fényszedés összes technológiai problémáit. Nagyon érdekes Móricz Miklós kéziszedés-gyorsító készüléke, az úgynevezett magyar szedés. Visszapillantva megemlíthetjük, hogy évszázadokon át kísérleteztek az ólombetűk szedésének racionalizálásával, és ehhez különböző módszereket fejlesztettek ki. Ezt a problémát is a legtökéletesebben és a legeredetibben magyar feltaláló oldotta meg. Móricz Miklós nemcsak feltalálója, hanem saját nyomdájában alkalmazója volt a magyar szedésnek, szedőit erre betanította, akik — ma is élnek — hosszú éveken át ezzel a rendszerrel végezték a szedéselőállítást. Uher Ödön és Móricz Miklós, akárcsak a tőlük sokkal korábban élő Kempelen Farkas vagy Kliegl József nemcsak egy-egy találmányi problémával foglalkozott. Sokoldalú férfiak voltak, akiknek agyából szinte egymás után röppentek ki a nagyszerű elgondolások. Ebben a vonatkozásban is érdekesen tájékoztat a szerző. A könyv felépítése, helyesen rendszerezve, három fő fejezetre oszlik : I. À szedés gépesítése (1. szedőgópek, 2. ólom nélküli szedés), II. Vakok oktatása. III. Egyéb nyomdai eljárások. A rendszerezéssel kapcsolatban — finomítás végett — szóvá teszem, hogy Móricz Miklós magyar szedését nem sorolnám ,,A szedés gépesítése", illetve alfejezetként a „Szedőgépek"-hez, mert ő nem gépet konstruált, hanem a gutenbergi és még ma is hagyományos szedőszekrény helyett a betűknek csatornákban tárolásával teljesen új kéziszedő-eljárást dolgozott ki. Találmányának további lényege, hogy megváltoztatta és előnyösen racionalizálta a betűk hagyományos