Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Bontó László: Szabadváry Ferenc–Szőkefalvy Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon

tárgyalja a skolasztika és a karteziánizmus harcát, az iskolai oktatásban. Foglalkozik ez a fejezet a jatrokémia megjelenésével, s az első gyógyvízanalízisekkel. A szerzők e könyvben nagy teret szentelnek ennek a kérdésnek, s ez nem véletlen. A jatrokémia mindenképpen az a kémiai irányzat volt, amely hazánkban hosszú ideig a legerőteljesebben éreztette hatását, akkor is, amikor már más kémiai elgondolások is megszülettek. A III. fejezet a felvilágosodás és a reformkor hazai kémiájával foglalkozik. Ez a fejezet hű képet ad az akkori kémiai oktatásról. A szerzők megismertetik az olyasókat a Selmeci Bányászati Akadémiával, annak híres tanári karával Scopoli, majd Ruprecht Antal professzorok munkásságával. A szerzők foglalkoznak az első egyetemi orvosi kar ez idő táji alapításával, valamint Winterl Jakab tudós tevékenységével, melyet az egész világon elismertek. Ebben a fejezetben foglalkoznak Schuszter Jánossal, valamint Görgey Artúrral, mint kémikussal. Nagyon érdekes a szerzőknek Martinovics Ignácra vonatkozó ismertetésük. Ebben leírják hogyan alakult ki a ferencesek egykori tanítványában egy tisztultabb, magasabbrendű világnézet. ; Ugyancsak e fejezetben adnak ismertetést a Debreceni Kollégium kémia-oktatásáról és Hatvani István munkásságáról. Itt ismerjük meg az új szemléletű kémia leglelkesebb terjesztőjét, Irinyi Jánost is. A szerzők ebben a fejezetben írnak a magyarországi analitika történetének kiemelkedő eseményeiről. Megtudjuk, hogy 1782-ben Nagyszebenben Müller Ferenc egy új elemet fedezett fel, ameiy később a tellur nevet kapta. Sok olvasó számára érdekes az a rész, ahol a szerzők a magyar kémiai szakkönyv írásával foglalkoznak és a kémiai mű-nyelv elleni harcot ismertetik. A IV. fejezet ismerteti a hazai kémia 1848—1918. közötti történetét. A fejezet bevezetése ismertetést tartalmaz az akkori hazai társadalmi és a gazdasági életre vonatkozólag. Ezt az időszakot fémjelzi Than Károly munkássága, akinek a magyar kémia fejlesztésében óriási jelentősége volt. A szerzők ezután egymás után mutatják be a kor nevezetességeit; Lengyel Bélát, Nedtwich Károlyt, továbbá a vegyészmérnöki kar megalkotásában nagy szerepet vállaló Wartha Vincét és ismertetik munkásságukat. E kor történetének ismertetése során a mű kitér a magyar vegyészek társadalmi szervezetének, a Magyar Kémikusok Egyesületének 1907. június 27-i megalakulására, s ismerteti az Egyesület első tisztikarát. Nagyon tanulságos a korszak kémiai tudományos eredményeiről írt rész. Ebben tájékozódást szerzünk az analitikai kémiai, szervetlen kémiai, általános- és fizika-kémiai, mezőgazdaság kémia, kémiatechnológia terén elért eredményekről és e tudományok művelőiről. Az V. fejezet a magyarországi kémia két világháború közötti történetével foglalkozik. A szerzők emberi és tudományos munkásságuk oldaláról mutatják be az időszak kémikus társadalmának nagyjait: Schulek Elemért, Kiss Árpádot, Proszt Jánost, Groh Gyulát, Buzágh Aladárt, Zemplén Gézát, Müller Sándort és Varga Józsefet. Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Zoltán e műve műszaki-tudományos és történeti szempontéi is egyaránt fontos munka. Amikor az olvasó a könyv végéhez jut, érzi hogy a szerzők nagy munkát végeztek és az ismereteken kívül kellemes élményt is nyújtottak olvasóiknak. Bontó László