Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái

Az első szabadalom Az elmélet és gyakorlat egységével jellemzett korszerű szemlélet aljban is megmutatkozik Szilárdnál, hogy nemcsak elvileg érdeklik a gyakorlat problémái, hanem maga is aktívan foglalkozik velük. A Természettudományi Társulat ülésén beszámol azokról a próbálkozásokról, amelyek a világosban történő előhívással kapcsolatosak. Ismertetéséből kiderül, hogy tudását nem egyedül olvasmányaiból meríti, hanem kísérletileg is foglalkozik a problémával.

34 Ugyanebből a tárgykörből származik első szabadalma is. A világosban történő előhívás kérdését megelőzi a fotokémia és a fényképezés fejlődésének egy újabb lépése. 1873-ban H. W. Vogel berlini főiskolai tanár felfedezte a fotokémiai reakciók egy addig ismeretlen fajtáját, a szenzibilizációs reakciókat. Ennek a típusnak az a lényege, hogy nem a fényt elnyelő anyag vesz részt a fotokémiai átalakulásban, hanem gerjesztési energiáját átadva reakcióelegy más komponensei szenvednek változást. A reakcióknak ez a típusa lehetővé teszi, hogy a színérzékenységet kiterjesszék olyan hullámhosszokra is, amelyekre egyébként az adott anyagok nem érzékenyek, így adva volt a lehetőség olyan fényképező lemezek és filmek készítésére, amelyek a spektrum vörös tartományát is fotografálni tudják. Vogel elkészítette az ún. ortokromatikus lemezt, követői A. Miethe és A. Traube a pankromatikus emulziót (1903), majd 0. Perutz az első pankromatikus lemezt (1904).

35 A fényképezés és a fotokémia ilyen irányú fejlődése tudósok műve, és szisztematikus kísérletezés eredménye. Vogel munkássága példa arra, hogy alapkutatás eredménye minden közvetítés nélkül, az ipari gyakorlat részévé válhat. Ebben az esetben a tudomány közvetlen termelőerővé válásának korai példájával van dolgunk, olyan folyamat ez, amelynek kibontakozása ma is csak a távoli jövőben remélhető. Megjegyezzük, hogy Vogel felfedezése nemcsak a fényképezés lehetőségeit és a fotokémiai reakciók körét terjesztette ki, hanem a szerves kémiát is további kutatásokra ösztönözte azzal, hogy piacot biztosított a szenzibilizátorként működő anyagok számára. Ennek során indult meg a század elején a cyanin festékek szerkezetének és szintézisének kutatása

36

. A nagyérzékenységű anyagok, a pankromatikus film felvetette az ellenkező irányú folyamat kutatásának és felhasználásának szükségességót.

37 A vörös fényre is érzékennyé tett lemezekkel kapcsolatban felmerült ugyanis az a nehézség, hogy előhívásukat csak sötétben lehetett végezni, így — nem lévén a maihoz hasonló felszerelésük — az előhívás szemmel követhetetlensége miatt az eredmény is bizonytalan volt. A feladat tehát az volt, hogy olyan előhívó oldatokat készítsenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a spektrum teljes tartományára érzékennyé tett lemezek előhívását is látni lehessen. Röviden szólva: deszenzibilizátorokat kellet keresni. A probléma nem volt egyszerű, mert a deszenzibilizálás mechanizmusát nem ismerték. A kérdés ma sem tekinthető teljesen tisztázottnak, de valószínű, hogy a deszenzibilizáló anyagok a fotokémiáikig felszabaduló elektronok csapdái, ezért a célra különlegesen alkalmasak az elektron-akceptor csojjortokat tartalmazó anyagok.

38 E magyarázatot Szilárd korában nem ismerték, ezzel szemben a folyamatot a festékek fényelnyelésének tulajdonították. Ezért olyan, az előhívóba keverhető anyagokat kerestek, amelyek a spektrum egy részének sugarait elnyelik, így lehetővé válik az előhívás világosban is. A deszenzibilizálásra alkalmas anyagok nagy-