Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
Szilárd Béla szerves kémiai tevékenysége Sajátos módon — annak ellenére, hogy Szilárdot elsősorban a sugárzások okozta kémiai változások érdekelték — doktori disszertációját ettől a kérdéskörtől meglehetősen távoleső területen, a szerves kémia területén végzett munkái alapján írta. Szilárd „kirándulása" a szerves kémia tudományterületére meglehetősen rövid volt. Az 1905-ös év után nem jelentek meg további ilyen tárgyú dolgozatai. A magyar nyelven 1905-ben 22 , németül 1906-ban 23 megjelent doktori értekezésében Szilárd az alkoholátok elektrolízisével foglalkozik. A különböző elektródokkal és különböző áramsűrűségekkel végrehajtott elektrolízis termékeit saját, később két önálló publikációban megjelent módszerrel analizálta. 24 Az analitikai eljárás lényegében a keletkező termékek krómsavas oxidációján alapul, amelynek segítségével egymás mellett tudja mérni a metil — és etil — vegyületek, valamint az alkoholátok és a megfelelő aldehidek mennyiségét. Van Szilárdnak még egy, ugyanebben az évben megjelent — a Tudományegyetem növénytani intézetéből származó — analitikai közleménye 25 , amelyet kémiatörténeti szempontból különösen kiemelkedőnek tartunk. A cikk tárgya a Malva Arborea nevű virág festőanyagának vizsgálata. Fő érdekessége azonban nem a tárgyban, hanem a módszerben rejlik. Szerepel eljárásai között egy kapilláris analízisnek nevezett módszer, amelyet a modern kromatográfia közvetlen elődjének tekinthetünk. A két, nagyon közeli rokonságban levő metódus között mindössze az a különbség, hogy a kapilláris analízis esetén a szűrőpapírcsíkot közvetlenül a vizsgálandó oldatba kell mártani, míg a papír kromatográfiánál a papírra csöppentjük a vizsgálandó anyagot, majd a csíkot oldószerbe mártjuk. 26 Az analitikai elválasztás mindkét esetben úgy történik, hogy a vizsgálandó anyag komponensei a papírcsík különböző helyein jelentkeznek. A kapilláris analízis kialakulása a XIX. sz. közepére tehető, bár a festékipari gyakorlatban szinte teljesen empirikus alapon már jóval korábban is alkalmazták. 27 A tudatos felhasználás Schönbein és tanítványa Goppelsröder nevéhez fűződik, utóbbi 1861-től kitartóan vizsgálta az eljárást, 1901-ben monográfiában is beszámolt eredményeiről. A kapilláris analízis azonban nem bizonyult sikeres módszernek, kevéssé terjedt el. 28 Éppen a sikertelenség miatt különös, hogy Szilárd a növényi festőanyag vizsgálatára felhasználta. Itt ismét egészen közel került egy rendkívüli jelentőségű felfedezéshez. A kromatográfiára vonatkozó meglehetősen kevéssé ismert első közlemény — amelyet felfedezője, M. Cvet orosz botanikus jelentetett meg 1903-ban — arról számol be, hogy szerzője oszlopkromatográfiával választott el növényi festékeket. Az új módszert részletesen 1906-ban írta le Cvet, itt már technikai részletek, a készülék rajza is szerepel. A kromatográgia a század harmincas éveitől elsősorban a biokémia ösztönzésére óriási fejlődésen ment keresztül, és vált korunk egyik legfontosabb analitikai módszerévé. Maga Cvet a növények fotoszintézisében kulcsfontosságú klorofil vizsgálatára használta többek között a kromatográfiát. 29 Szilárd tehát ismét előremutató tevékenységet folytatott azzal, hogy a nem túlságosan népszerű kapilláris analízist a növényi pigmentek megismerésére használta. Tekintettel arra, hogy e kérdéskörrel meglehetősen keveset foglalkozott, semmilyen kiugró eredményt nem is érhetett el.
